Irodalmi Szemle, 2015
2015/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Z. Németh István: Egy királyficsúr különös kalandjai (meseregényrészlet)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT es mint a tollpihet, ugy emelte magasba egyre erosebb szarnycsapasokkal. A szeme tuzben egett, karma feketen ragyogott a napsutesben, tolla zoldesbarnan izzott.- Segitseg! !! Kiralyficsur, ments meg! Hokomenyke remult hangja egyre halkult, ahogy a geriffmadar alakja egyre kisebb lett a nyugati egbolton. Tutalibe idegesen toporgott a poros foldut kozepen.- Na, mi lesz mar? Ilyenkor ugyanis Grimmano altalaban gondoskodott arrol, hogy a geriffmadar iildozobe legyen veve, hajszolva egy kicsit eszaknak, egy kicsit delnek, ki a fatyolfelhobol, be a hoval terhes fellegek koze, egeszen a Tuhegyes Bercek Muzeumaban talalhato feszkeig, ahol a hosies szabaditok fantaziajara volt bizva, hogyan szerzik vissza tole a jogtalanul kolcsonvett leanyzokat. Szoval altalaban gondoskodott. Ez azt jelentette, hogy nem mindig. Most peldaul nem. A kiralyficsur ketsegbeesetten kemlelte az eget, hatha feltunik valahol Alfagyula, a hadihattyu, vagy Nereszkess, az egi szekeres, netalan Majdkicseng, a maga repii- 16 pimpimparnajaval, hosiink tan meg a Ketfeju Boszorkeny segitseget is elfogadta volna, csak jojjon mar valaki. De minden jel arra mutatott, ez a mese nem ugy lett megkomponalva, hogy Tutalibe Malibe elegedetten csettinthessen a vegen.- De hat nem gyozhet a geriffmadar! - meltatlankodott, es tehetetlen diiheben kavicsokat dobalt az eg fele. Nem ment vele semmire, a kovek visszahullottak, es a tavolban az Ejszaka Setet Keralynoje mar keszulodott, hogy fekete fatylat ismet Meseorszagra boritsa. A kiralyficsur foldhoz vagta kardjanak markolatat, meg ami meg a pajzsbol maradt, es harom iszonyu nagyot dobbantott a jobb labaval, mikozben ezt kialtotta:- Grimmano!!! Ez, ugy latszik, hatott, mert a tavolban gyonyoru, hatlovas hinto tunt fel, s az orszaguton nagy port kavarva sebesen kozeledett. A kiralyficsur kiallt az ut kozepere, es mindket karjaval integetni kezdett:- Haho! Haho! Itt vagyok! Aztan becsukta a szemet, es hozzatette:- Keretik nem ramlepni, ha lehet! A hintonak vegiil sikeriilt az utolso pillanatban megallnia. Hat hofeher 16 kapalta patajaval az ut felverodott porat, es razta turelmetleniil szmeziist sorenyet a lemend nap fenyeben. Mogottiik, fenn a bakon egy apro emberke tilt, bozontos szemoldoke alol kivillantak huncut, zold szemei.- Beszallas! - kialtotta oda foghegyrol a kiralyficsumak, aki alig helyezkedett el a kenyelmes, parnas iileseken, maris nagyot randult az aranyozott jarmu, es szelsebesen elindult ismeretlen celja fele.
