Irodalmi Szemle, 2015

2015/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Ayhan Gökhan: Tinibugyi és cicalekvár (beszélgetés Lackfi Jánossal) / HOL VOLT, HOL NEM VOLT

HOL VOLT, HOL NEM VOLT hason, haton, tube dolve, padon, szeken, kanapen. Minden lehetseges pozicidban. Ez volt az en Kama Szutram a konyvek­­kel. Emlekszem nehany fura olvasmany­­elmenyre. Nagyanyamtol kolcson kap­­tam Edmondo de Amicis jo szandeku, giccses novellagyujtemenyet, a Sziv cimu konyvet. Ebben csupa epiiletes tortenet van titokban becsiiletes es onfelaldozo emberekrol, akik akar eletiiket is adjak a tdbbiekert. Joi szejjelbogtem rajta ma­­gamat. Egyaltalan, vonzott a hosiesseg, a ratermettseg minden peldaja es megnyil­­vanulasa. Multkor veletleniil majdnem becsaptam a boltost a visszajaroval, majd egy jol sikeriilt poent elsutve egyszerre lepleztem le akaratlan csalasomat es ne­­vettettem meg egy mdgdttem sorban allo helyes holgyet. Ekkor ddbbentem meg, hogy sikeriilt ennyi ev utan egy pilla­­natra megvaldsitanom gyerekkorombol, olvasmanyelmenyeimbol hozott idealo­­mat. Ugy foglalnam ossze a dolgot, hogy az a hos, aki mindig is lenni szerettem volna, egyszerre torokszoritoan becsiile­­tes es sziporkazdan spontan. Voltakepp eletprogramnak se rossz. AG: Az elso gyerekversek, mesek irasa­­kor milyen meglevo mintak menten in­­dultal el, miket vettel figyelembe? Vagy igyekeztel a meseiroi hagyomanyoknak hatat forditani, s azonnal a sajat hang megtalalasa foglalkoztatott? LJ: Kezdetben sem ez, sem az nem er­­dekelt igazan. Ahogy dt gyermekem sor­ban megsziiletett, en, az ahitatos lelku es vermesen komoly ifju kolto, felfedeztem, hogy milyen robbanekonyan nezik 6k a vilagot, milyen elkepeszto lelemennyel fedezik fel a nyelvet. Emellett rajdttem, hogy meg igazabol semmit sem irtam, ami oket es korosztalyukat erdekelhetne. Masok verseit persze szavalgattam nekik elalvas elott... csijja, csicsijja rozsa... fut­­robog a kicsi kocsi... iciri-piciri okrocs­­ke... Laci te, hallod-e... Volt egy egesz hosszu menu, amibol valaszthattak. Ekkor lepett be a kepbe az az elkepesz­­to eros gyerekirodalmi hagyomanyunk, amellyel tudatosan addig nem vetettem szamot. Vagyis hogy legjobb koltoink, Weores (akinel gyerekkent jartam is), Tamko Sirato, Zelk, Szabo Lorinc, Kor­­mos, Kanyadi, Csukas mind-mind irtak gyerekeknek, es nem esett le az arany­­gyurii az ujjukrol. Ahogy a nyugatosok­­tol automatikusan ordkoltiik a sok labon alias, a sokfele mufaj gazdagsagat (tarca, forditas, kritika, alkalmi vers, napldjegy­­zet, essze, novella, egyperces, rogtonzes, kisszines), ugyanigy hagytak rank az elodok azt, hogy kolkoknek frni nem iro­­dalmi hiibrisz, nem halalos bun. Egyfajta irigyseggel vegyes lenezes azert mind a mai napig letezik irodalmi korokben, de hat emberek vagyunk... Aztan kesdbb fokozatosan, a rengeteg gyerekeknek szolo ird-olvaso talalkozdval parhuza­­mosan bontakozott ki bennem, hogy a szinte kimerithetetleniil gazdag magyar formakulturat, a nyelv allando faragasat es a gyerekvilaggal valo eld kapcsolatot valahogy sajat megszolalassa otvozhe­­tem. AG: Meseket, gyerekverseket korab­­ban komoly szerzo a szilencium idejen irt, akar Pilinszky Janos vagy Nemes Nagy Agnes. Emiatt is talan sokaig a gyerekirodalom megturt kategorianak szamitott. Milyen szerinted a mostani megitelese? A gyerekfro felzarkozott a felnott szovegeket alkoto szerzo melle, s a ketto kozt nem tesz mar senki kii­­lonbseget? LJ: A viszony ambivalens, az irodal­­marok is ehezik es szomjazzak a dicsose­­get. Korabban tizenegy iro-kdlto-kritikus mellett minden evben egy-egy mufordfto

Next

/
Thumbnails
Contents