Irodalmi Szemle, 2015

2015/4 - BIOIRODALOM - Pucher Bálint: A kocsmák krónikása (Czinki Ferenc Egy kocsma város című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

IZLESEK ES POFONOK

temaival az ironia oldalarol nagyot nem lehet hibazni, de eredetit is eppoly nehez irni. Hiszen nehany kocsmaeletrol szolo mubol es sajat tapasztalatbol is ismerosek lehetnek a hiilyesegekrol vitatkozo vagy felszines, megmosolyogtato eletbolcsessegeket oszto emberek. Itt a legnagyobb hianyerzetem a Panama kocsmanal volt, ugyanis ennek a szovegnek egy jo resze december 23-an jatszodik, amely tortenetben az iinnep miatt benne left volna a lehetosege valami kifejezonek. Ehhez kepest echte kocsmafilozofalast meg egy kis Lovasi Bandinak szolo fricskat kapunk. A szoveg az utolso ket fejezetnel valt szamomra izgalmasabba.

Itt lathatoan jobban szabadjara engedte a fantaziajat Czinki, neha egeszen sziirrealis jeleneteket irt. Mindket szoveget belengi a dolgok megszunese miatt erzett fajdalom, ami itt elsosorban a bezart, eltunt kocsmakra vonatkozik, de kreativ modon megjelenik Nagy-Magyarorszag megszunese is, az elcsatolt varosoknak a Palma kocsma kornyeken az utcanevek allitanak emleket. Az a mondat, ami az „Elsd Vendegtol" hangzik el: „nem is az, hogy a jeg hatan is megelni, hanem, hogy en meg nem is eltem mashol" (63.), sokkal tobbre utal, mint a sulytalan filozofalasok. Szinten jo megoldas volt, hogy ennek a mondatnak a „nem is az, hogy" Irdnyjelek, 1993

Erzsebet hid, Budapest, keleti hidgerenda