Irodalmi Szemle, 2015

2015/4 - BIOIRODALOM - Orbán Gyöngyi: Az elbeszélés útja (tanulmány)

mint atvaltozatlant" - Gadamer szavaval- „felemelik a maga igazsagaba". A va­­rosnak a regeny szoveteben kibontakozo preciz terkepe resze a regeny vilaganak, nyelvi epitmenyenek, s - eppugy, mint a polgarosodo, majd az ipari proletari­­atus eletformajaba kenyszeritett iparos­­csalad tagjai altal uzott foglalkozasok bemutatasa, a megjelenitett vilag targyi jellemzoinek enciklopedikus gazdagsaga- a hitelesseg erzeset kelti az olvasoban. Azonban az irodalmi mu autonom, hite­­lessege nem a rajta kiviili realitas feloli ellenorizhetosegen mulik, ellenkezoleg, azon igenyenek kenyszerito erejen - s termeszetesen ennek elfogadasan az ol­­vaso reszerol -, hogy alarendeljiik ma­­gunkat a szoveg utasitasainak, s minden igyekezetiinkkel annak alakjara, megfor­­maltsagara koncentraljunk. A Malomarok cimu regeny emlitett „konkretumai" a szemleleti pontossagnak, az anyagkeze­­les targyilagossaganak iroi feladatvalla­­lasara - mint „mondandora// - hivjak fel a figyelmet. Hogy ezt erzekeljiik, nem kell feltetle­­niil tudnunk, hogy Kolozsvaron jatszod­­nak a regeny tortenesei, s hogy a regeny vilagkepeben sem ez a lenyeg, azt mutat­­ja a varos nevenek elhallgatasa. Megis, a valosagos varoskep beemelesenek eljara­­sa, illetve ennek tudomasul vetele ravila­­githat a szovegalkotas egyik „muhelytit­­kara". Tudni kell ugyanis, hogy ma - de mar a regeny megirasanak idoszakaban, sot, elbeszelt idejenek egy reszeben - sem voltak mar hivatalosan ervenyesek a regenyben elosorolt utcanevek, a varos magyar ajku lakossaga azonban a mai napig hasznalja ezeket. A mai hivata­­los varosterkep tehat elfed egy masikat, amely - legalabbis a szobeli kommunika­­cio szintjen - a varos letezesenek korabbi allapotaira, torteneti multjara utal visz­­sza; pontosabban: a varosnak a multbol a jelenbe hatold eldzetes letezeset orzi es hagyomanyozza. A Malomarok-regeny poetikajat is meghatarozza az a torek­­ves, hogy az „elfedeseket" a „felfedesek" javara kijatssza, hogy az emlekezest az elotortenetek keresesenek szolgalataba allitsa. Az utcanevek altal kirajzolt varoster­­kepet idobeli mozgasaban, valtozasaban lathatjuk - a XIX. szazad elejeig, azokig az idokig visszamenoen, amig a csaladi elotortenet a meg elok emlekezete koz­­vetitesevel nyomon kovetheto, s az evi­­dencia benyomasat, amelyet a helynevek gazdag repertoarja sugall, melyiti a sze­­melynevek tarhaza a regenyben: a ki­­terjedt csalad tagjai, az elodok, barataik, ismeroseik neveinek osszegyujtese mint iroi feladat tunik fel a regenyben: „olyan melyek ezek a gyokerek (...), hogy em­ber legyen a talpan, aki egyszer kibogoz­­za szalait..." Nem tudhatjuk biztosan, de gyanitjuk, hogy a szemelynevek - az utcanevekhez hasonloan - valosagosak, azaz valosagosan elt szemelyek valdsa­gos nevei („omama", sziiletett Szigethy Winkler Jozefa Rozalia, lanya Irma, az o lanya Magdus: az elbeszelo kozvetlen felmenoi anyai agon; az apai ag: Laci es annak sziilei, Jolan es az idosebb Laci, a szinesz-dedapa Szabo Domokos; mind­­ket reszrol a kiterjedt rokonsag; a bara­­tok: a haboruviselt Szeghi Lajos es felese­­ge, Nusi, Zalanyi Bela es felesege, Irenke, Varga Pista, aki a tarsasag „kronikasa" lesz a nyomorusagos dtvenes evekben, a koncentracios taborba hurcolt Berger-ha­­zaspar, es hosszan sorolhatnank: „hosz­­szu nevkigyot tekergethetnenk itten, csu­­pa tulelot es nem tulelot"). A valosagossagnak ez a benyoma­­sa, amit a nevek es ezeknek a regenyben megteremtett konstellacioja idez eld, ugy

Next

/
Thumbnails
Contents