Irodalmi Szemle, 2015

2015/4 - BIOIRODALOM - Háy János: A tengerszem; A havasigyopár; Ciprián, a repülő barát; A magányos hegy (kisprózák)

kedveskedett, hozott ajandekot, a Krivan ot is elzavarta, a Tatracsucs sem volt az a hegy, akit a tengerszemben maga mellett latott, mert valojaban olyan hegy a Tatraban nem volt, s talan nem volt mashol sem. Mikor a legdelcegebb hegyfiu is el left zavarva, mindenki lemondott a Krivanrol. Tobbe nem erkezett udvarlo, ha szoba keriilt a hegyfiuk kozott, mar csak legyintettek, annak a bekepzelt majomnak senki nem jo. S ha valakit megis elfogadna, ki tudja, mit kovetelne tole egy eleten at, reggeltol estig csak azzal foglalkozhatnank, hogy kielegitsiik minden kivansagat. A Krivanlany vegiil egyediil maradt. Varakozott az ujabb kerokre, de ujabb kero nem jott. Nezegette magat a tengerszemben, aztan mar nem volt kedve. Megrancosodott, megvastagodott. S hiaba kente magat harmattal, a rancok mar nem tuntek el, ahogyan a folds kilok is maradtak. Oft maradt egyediil, nem maradt mellette senki, akire megdregedve ragornyedhetett volna.

A nagymama is ilyen, mondta a kisfiu. De a nagymama nines egyediil, mondta az apa. Dehogynem, miota a nagypapa nincsen. De ott vagy neki te. Mit is szokott mondani: Kicsi kincsem, es megsimogat, amikor ott vagy. De csak neha vagyok ott, s amikor nem vagyok ott, egyediil van. Nem, mondta az apa, mert amikor nem vagy ott, arra gondol, majd ott leszel, es megsimogathat.

INERS FIRST LIFE - Scroll Master webterapids eszkdz, 2012