Irodalmi Szemle, 2015
2015/4 - BIOIRODALOM - Háy János: A tengerszem; A havasigyopár; Ciprián, a repülő barát; A magányos hegy (kisprózák)
CIPRIAN, a repUlO BARAT Mi az a hazszeru ott folyo mellett, kerdezte a kisfiu, es egy romra mutatott. A Voroskolostor romjai, mondta az apa. Te mindent tudsz, kerdezte a gyerek. Nem, vagy tulajdonkeppen igen. Egyszer en is tudok majd mindent? Igen. Mikor, kerdezte a gyerek, majd, ha neked is lesz kisfiad vagy kislanyod. Ja, az akkor olyan, mintha soha. De mit mondtal, mi az a romos haz ott? A Voroskolostor, ismetelte meg az apa. Odacipeltek azt a sok kovet, kerdezte a kisfiu. Oda. En ezt a kis hatizsakot is alig birom, morgolodott a kisfiu. Regen biztos erdsebbek voltak az emberek. Nem, mondta az apa, csak tobb idejiik volt. Meg ott akartak elni, mert hittek valamiben. Miben? Hogyha tavol elnek a vilagtol, magyarazta az apa, kozelebb lesznek Istenhez. Es kozelebb lettek? Nem, mondta az apa, sehol sines kozelebb, se messzebb. De ott a kolostor maganyaban szedfto gondolatok szalltak meg az embereket. Milyenek azok a szedfto gondolatok, mint a korhinta? Tulajdonkeppen igen, csak nem te porogsz rajtuk, hanem ok porognek benned. Az izgalmas lehet, ingyen vidampark. Ugy meselik, fogott bele a tortenetbe az apa, hogy sokszaz eve elt ott egy barat, Ciprian nevu. Az egesz videken elterjedt szepsegenek es okossaganak a hire. De 6 megsem szfvesen ment emberek koze. Bezarkozott egy cellaba, s hatalmas konyveket tanulmanyozott, amelyekrol ugy hirlett, bele vannak irva a vilag titkai, persze titkosfrassal, hogy barki ne tudja elolvasni. Es 6 el tudta olvasni, szolt kozbe a kisfiu. Azt mondjak, el, mondta az apa. Megfejtette a jeleket, s mindent tudott, meg olyanokat is, amiket ember nem tudhatott. Csak tilt ott, olvasott, irt es aztan szamolt. Hatalmas lapokra rotta tintaval a szamokat. Aztan egyszercsak eldjdtt, vaksin tapogatozva, teljesen elszokott mar a napfenytol, beesett arccal. Nem szolt semmit, csak munkaba fogott. Agakbol es rongyokbol furcsa szerkezetet acsolt, mintha szarnyak lettek volna. A tobbi barat csak leskeldddtt, amuldozott. Nezegettek, miben mesterkedik, osszesugtak. Mit csinalsz, kerdezte vegiil az egyik tarsa. Repiilni fogok, mondta Ciprian. Repiilni, rohogtek a baratok, repiilni az ember nem tud, csak a madarak. Meg en, mondta hatarozottan a barat. Megbolondult, mondogattak a tobbi baratok, s osszenevettek a hata mdgott, de ez Cipriant egyaltalan nem erdekelte, csak dolgozott rendu letlen. Elerkezett vegiil az a reggel, amikor kedvezo volt a szeljaras, s a szarnyak is elkesziiltek, es akkor Ciprian magara kototte a szarnyakat, kiallt a kolostor legmagasabb szegletere es elrugaszkodott. A baratok csak amultak, mert Ciprian csak repiilt, repiilt at az egen, s nem zuhant, ahogy kepzeltek korabban, a melybe. Neztek egy darabig, egyre kisebb left, s vegiil a szemiik elol veszett. Mi left vele, kerdezte a kisfiu. Tobbe senki nem latta, mondta az apa. Valaki azt mondja, leszallt a Zdld-to partjan, mert ott lakott egy gydnydrii lany, es vele elte tovabb az eletet, mint juhaszlegeny. Masok azt mondjak, villam csapott bele, igy buntette meg az Isten, hogy olyat akart, amit embernek nem lehet. Van, aki azt mondja, az ordog adta neki a reptiles tudomanyat, s ettol fogva az ordog famulusa left, s azota egyiitt kfsertik az embereket. De sokan ugy hiszik, egy left azok koziil, akik orzik a hegyeket, hogy ne tegye tonkre oket a minden rosszra kepes ember.
