Irodalmi Szemle, 2015
2015/4 - BIOIRODALOM - Száz Pál: A bodzabukor meséje; A bűnök meséje 1. - A káröröm. A maszlag; A bűnök meséje 2. A jegënye mëg a galagonya; A fagyöngy meséje; A fagyöngy; A galagonyabukor meséje; A nípek meséje. A törökbúza mëg a këbab; A pokolvarfű; A sënkifőggye; A szív lëkvároskënyere; Az igaz szőllőtő; Fagyöngy és rozmaring; A fagyöngy (prózák) / BIOIRODALOM
BIOIRODALOM amere mentem, amere szadzsav bologtam, ha foverte a tapam a tevis, megluggattak a irhamot a dzsukel koborkutyak, megdobatok a gadzsd csavok, csumidav tyo jiloro, ott vot mindig a pokolvarfu. Nos a gadzsok meg gyomnak nizik! Szedett is ere Szenlevi eccsokorra, ammeg mongya neki. Zoralo, mind a poklok kenkoves langjo, kiszijja a kernyolt, a rohadast a husbu, mind a pokolbeli kigyo. Nem marad naszvajipen a manuszba! Olyan a pokolvarfu, mind a mesijas. Emmegma mit jelencsen, kerdi. Varjatok a mesijast, minden naszvajipen orvasat, szollongassatok, de nem lassatok, hijabo adigall ott minden arokparton, vinke akanak kothe szi! Aszongya ere a Szenlevi, ojve, te talann tudod, mikor gyiin e a Mosija? Ojve, el is gyiitt amma mamo. Ott all a varos kapuji elott az arokpartonn. Kerdezd meg attu, ha nekem nem hiszo. Ere etunt a vfn ciganyember a Szenlevi elu. De nattudomanyos ember vot a, tutta ma ekkor, hogy Szentijjesse talakozott. Ement ekkor a kilises lanho, leszette a osszes pokolvarfiivet, ami a udvarba termett, osszetorte, meggozote, beboritotta vele a lejan testit. Asztann fokerekedett, elindut a varosba. Utkozbe mekkerdezte mindenkitu, nem-e te vagy a Messijas? Mentek ara vasarosok, parasztok szekerekke, kodusok, meg eggy kispap. De a emberek persze bolondnak nisztfk. En vagyok, en vagyok, montak, de a Szenlevi latto, hogy nemigaz. No ahogy a varos hatarabo ir, lasso, hogy a arokpartonn tul a senkifoggyin gyiilekeznek pokolvarosok. Ott szette a Messijas a pokolvarfiivet a arokpartonn. Odamegy Szenlevi, lasso, ott kotozgeti a Krisztusurunk a betegek sebejit, a Szempeter meg adogassa neki a pokolvarfiivet. Kerdi tule, nem-e te vagy a Messijas? Magad montad, felelli az neki. Mikor gyusz ma e, Krisztusurunk? Mamo. Ha nem latod, ma itt is vagyok? Mongya az neki. Osztann ra se hederitett, gyogyitottak a nipet. Kotozgette a sebejiket, Szempeter meg adogatta neki a pokolvarfiivet, ra se hederitettek. No gyere, Peter, monta neki, azza tovabbatok, a nagy sok nip kozott etiintek a szem elii. Amikor hazafele ment a Szenlevi, megin elegyutt a vin ciganyember. Bankodott a Szenlevi. Nemigazat mondott nekem a Messijas. Panaszkodott. Aszonta, mamo egyiin, oszt megse gyiitt. Jaj Szenlevi, dikh a gadzso dilino, nem megy a sehova, nem gyiin a sehurtnan, ott van a senkifoggyin. Maj ha ma minden sebenn kicserete a ketist, bevonull Jeruzsalem varosabo, oszt egyiinnek a jdidok. Ezer osztann segitteniink ko neki cserenyi a ketiseket. Monta Szentijjes, azza etunt, minha a fod nyete vona e. Eszibe jutott ekkor a Szenlevinek a kilises lanko, ment, hogy megnizze. No amma labodozott. Kicserete a kotist rajta, masnapra fogyogyut, mire a dili harangszdra ma a kerbe rohangat. Ebbii tutta osztan Szenlevi, hogy nagy ajandik a pokolvarfu, akkora, min Krisztusurunk a szentek kozott. Ott nyoll minden arokparton, de csak gyomnak nizik. Varjuk a Messijast, eccer ma csak egyiin. De ha bekopoktat hozzank Krisztusurunk Szempeterre, adunk-e neki szallast?
