Irodalmi Szemle, 2015

2015/4 - BIOIRODALOM - Németh Zoltán: Állati férj. Vakondpatkány - csupasz turkáló — földikutya (Heterocephalus glaber) (vers) / BIOIRODALOM

Harmadszor pedig, megfejelve az elozo ket hanyast, tulajdonkeppen dnmagamtdl hanytam, sajat megelozd ket hanyasom felismeresetol es gyors lefolyasu ertelmezesetol.

Mindez alig par masodperc alatt zajlott le, szinte kovethetetlenill, a test kiszolgaltatott reflexeibol kovetkezo reakciokent egy idegen letezesre. S akkor aztan el is ajultam rogton, mely, ontudatlan allapotban siklottam lefele sajat hanyasom szankojan.

Mint kesobb kideriilt, ez volt a szerencsem. Hogy testem rejtett zugaibol elokeriilt az, ami csak a szamon johetett ki, a gyomor minden tartaleka, szinte a beleimet hanytam ki - a csupasz turkalok koloniajanak eles fogakkal felfegyverzett legnagyobb peldanyai ugyanis csak ugy tudtak hozzaferni testemhez, hogy felfaltak a hanyast, meghempergoztek benne, es ezaltal, mire hozzam ertek volna, mar rokon voltam, boldog os es ismeros.

Akkor meg Richard Alexander, a Michigani Egyetemi Muzeum igazgatoja, aki egyetlen euszocialis emloskent kategorizalta a csupasz turkalot, sem sejthette, mi var ram.

Merthogy ettol a pillanattol kezdve igekoto lettem egy szuperorganizmus folyton cselekvo igeje elott, es a kis lenyek toltak, toltak egyre melyebben maguk elott, a melybe, lathatatlan labirintusokon at, a szent folyam utjat kdvettiik orakon es napokon at, heteken at csak toltak, huztak es vontak lathatatlan koteleken, es nem haraptak at a torkom, pedig tokeletesen kiszolgaltatott voltam, egy hihetetlenul mely, szuk csobe szorulva, kezem osszekulcsolva, vallam dsszehuzva, resnyire huzott, befele nezo szemek, folddel, belsarral tdmott orrom es szam, a fojto oxigenhiany, mert alig kaptam levegot,