Irodalmi Szemle, 2015

2015/4 - BIOIRODALOM - Weiner Sennyey Tibor: Fehér Orr (novella) / BIOIRODALOM

BIOIRODALOM

Mar jo husz meter magasba ertiink, amikor a foorvos az udvarrol loni kezdett rank. Szerencsenkre nem hogy nem talalt el, de meg a toltenyei is elfogytak. Egyik kezet verzo szemere helyezve, masikban a pisztoly, ugy kialtott utanam: „Darvell Agoston, maga egy igazan kiilonleges eset!" - Megdermedtem. Ereztem veremben a „kek" hullamzasat, ereztem, ahogy teljesen elzsibbaszt, ahogy minden napot olyanna varazsol, mintha az lenne az elso. Ereztem, ahogy a „kek" valami lathatatalan fallal kiilonvalasztja a testem a lelkemtol, majd pedig sapadt hartyat huz szellemem kore. Ereztem, hogy ez a konnyuseg jo, athato. „Darvell Agoston, tudja maga, mi van a fal mogott? Haboru es szenvedes! Elet es halal! Kuzdelem es emlekek tomege. Dontesek, melyeket maganak kell meghoznia magaert! Mas emberek vannak ott, akik epp olyan halaltancot jarnak, mint amit maguk jartak idebent!" - iivoltotte diihongve utanam a foorvos.

Ekkor a kezemhez hozzaert az O feher orra, es meghallottam nyiisziteset. „Igen, emberek" - mondtam. „Mit beszel, maga feleszu?" - iivoltotte tovabb. ,,Emberek, nem pedig emberanyag."

Kovettem a kutyat, at a romokon, at a haborun. Kovettem ot, kiizdelmek es emlekek romjai mellett. Lattam a benti halaltanc utan a kintit is. De aztan, ahogy kikopott belolem a „kek" emleke, elmultak a sapadt fellegek. Feher Orr pedig hazavezetett.

INERS mikrogravitdcids lebegokabin, 2005