Irodalmi Szemle, 2015
2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Ayhan Gökhan: Kelet-európai képek a tragédia láthatárán (Grendel Lajos Utazás a semmiféle című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IZLiSEK ES POFONOK menten, a semmi koriili letezes iranyaban lenne megszokott, nem tul kedvezd, termeszetellenessegeben termeszetes iranyt felvett kozege. Grendel Lajos vazlatosan, az odavetettseg szintjen megjelemtett figurai nem hus-ver, valddi szemelyisegjegyekkel felruhazott emberek, arcuk elmosodott, s karakteriik sokkalta erdteljesebben rajzolodik ki abban az allaspontban, amit kepviselnek, abban a formulaban, tipusban, amit megjelenitenek. Egyikiik, Zoltan szerelme fiatalon meghal egy sulyos betegsegben, kesobb Zoltant nyeli el a viharos Balaton. A masiknak a gyermeket iiti el egy auto, mig a szerencsesebb politikusi paly at valaszt. Tragediak es tulelesi strategiak fonodnak egymasba; tavolabbrol es a kepzeletiinkre hagyatkozva ebbol az egybefonodasbol Kozep- Kelet-Europa terkepenek vonalai tunnek fel. Ebben a regenyben a humornak nem jutott hely, s a konyv a kemeny problemafelvetesek, a kelet-kozep-europai ertelmisegi kerdeseinek, tragediainak sulypontjara helyezodik. A regeny nem a valtozas es az ujrakezdes konyve. A tortenelmi, rendszerbeli atalakulas nem vart, zsigerig hato kovetkezmenye a valtozasok meddosege, az ujrakezdesert folytatott kiizdelem hovatovabb sehova nem vezetd allapota. Hol lenne valtozas ott, ahol a mult megszuntette az idot, s ahol a szemelyek elete ezen a multon keresztul lathato, ebben a multban bukkan fel. Ironikusan azt mondhatnam, hogy lenne kepes az a szemely a valtozasra, akinek a hangjaban, a jelen ideju mondataban is a mult idd melysege visszhangzik? Grendel szikar, visszafogott, keves jelzot hasznalo nyelven adja eld a tortenelemme szelesitett epizodokban sodrodo szereplok eletet, az eletrol alkotott velemenyek megkozelitdleg szenvtelen, objektiv nezopontbol ideznek fel es ideznek meg letunt gesztusokat es esemenyeket. A mult es a jelen vonala a visszaemlekezesek tereben nehol annyira osszeer, hogy tobbszor nem ertjiik, ki mondja el a tortenetet, s hihetiink-e neki, nem feliiltetni akar-e, a sajat visszaemlekezese onkenyenek alavetni az olvasot? Igazi kozep-kelet-europai regenyt irt Grendel Lajos, s ez olyannyira jol sikeriilt, hogy a nala megszokott ironikus humor regenybeli hianyatol kivetelesen nyugodtan eltekintiink, s nem rojuk fel semmikepp a szerzonek. „Az o szamukra mar megszunt az idd, egy perc, egy ora, egy nap teljesen egyre megy." (Grendel Lajos: Utazas a semmi fele. Kalligram, Pozsony, 2014, 136 oldal, 8,30 G/2500 Ft)
