Irodalmi Szemle, 2015

2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Ljudmila Szaraszkina: Dosztojevszkij (részlet egy monográfiából, Gyürky Katalin fordítása)

kozepkori lovagokrol es szfnpadi dicso­­segekrol abrandozo Anyjuta poetikus szepsegetol volt teljesen megbabonazva, igy bevallotta a lanynak az erzeseit, es fe­­lesegiil kerte. Anna Vasziljevna azonban, az fro iranti minden tisztelete ellenere, ilyen szerepbe nem tudta belekepzelni magat. „ Egy altalan nem ilyen felesegre van sziiksege, mint amilyen en vagyok - magyarazta Anna ugyanezen az esten a huganak. - Az 6 felesege szinte teljesen neki kell, hogy szentelje magat, az egesz eletet ra kell aldoznia, csak ra kell gon­­dolnia. En viszont erre keptelen vagyok, en magam akarok elni!" Tehat, az Epoha bukasat nemcsak a hitelezokkel folytatott larmas vesze­­kedes, hanem egy romantikus lanyke­­res is kiserte, amely, habar nem vegzo­­dott hazassaggal, de tanulsagos volt: a negyvennegy eves fro szfve, amelyet a sulyos vesztesegek es a szegenyseg nyomasztott, egyaltalan nem dermedt meg meg, es ugyanugy, mint korabban, most is mohon vagyott a szerelemre. „Es mindezek mellett is az az erzesem, mintha meg csak most akarnek elni! Ne­­vetseges, nem? Macskaszfvossag" - irta Vrangelnek szerencsetlen kimenetelu volegenysege tetofokan. Egyebkent A. G. Dosztojevszkaja, mikozben Anna Korvin-Krukovszkajat magabiztosan F. M. menyasszonyanak nevezte, mindig megemlftette, hogy Dosztojevszkij mennyire el volt ragadtat­­va ettol a nagyszeru lanytol. „Arra a ker­­desemre, hogy miert hiusult meg az eskii­­vojiik, Fjodor Mihajlovics ezt valaszolta: »Anna Vasziljevna az egyik legkivalobb no, akivel az eletemben talalkoztam. Rendkfvul okos, muvelt, az irodalomban jartas, es csodalatos, jo szfve van. Ennek a lanynak fejlett az erkolcsi erzeke, de a meggydzodesei szoges ellentetben all­­nak az enyemekkel, es ezekbol nem en­­ged, ahhoz 6 tulsagosan egyenes. Ezert a hazassagunk aligha lehetett volna boldog. Visszavontam a neki adott szavamat, es tiszta szfvembol kfvanom, hogy talalkoz­­zek egy, vele egyforma elveket valid fiatal­­emberrel, es legyen vele boldog!« Fjodor Mihajlovics az elete vegeig a legjobb vi­­szonyban maradt Anna Vasziljevnaval, es igaz baratjanak tartotta. Amikor a ha­­zassagkotesiink utan hat evvel osszeis­­merkedtem Anna Vasziljevnaval, ossze­­baratkoztunk es oszinten megszerettiik egymast. Fjodor Mihajlovics Anna kivalo eszerol, jo sziverol es fejlett erkolcsi er­­zekerol mondott szavai teljesen igaznak bizonyultak, es nem kevesbe volt igaz Dosztojevszkij abbeli meggydzodese sem, hogy aligha lehettek volna egyiitt boldo­­gok. Anna Vasziljevnaban nem volt meg az az engedekenyseg, amely minden boldog hazassag eseten elengedhetet­­len, foleg egy olyan beteg es ingerlekeny emberrel valo hazassag eseten, mint ami­lyen a betegsege kovetkezteben gyakran Fjodor Mihajlovics volt.. ...Amikor megkapta a penzt Sztyel­­lovszkijtol, Dosztojevszkij kiilfoldre utazott, „hogy egy csoppet javftson az egeszsegi allapotan, es hogy frjon vala­­mit". Azonban Wiesbaden, ahova julius 29-en (augusztus 10-en) erkezett meg, ugyanugy, mint korabban, most sem a gyogyvizei miatt erdekelte. Ot nappal kesobb, mar a jatek csapdajaban, arrol frt a Berlinben tartozkodo Turgenyevnek, hogy nemreg Petervarott milyen nehez­­segekkel kuzdott, hogy hogyan adta el az alkotasait, azert, mert bdrtonbe akartak ultetni a folyoirattal kapcsolatos ados­­sagai miatt, amelyeket ostoba modon magara vallalt; hogy a haromezerbol minddssze szazhetvendt rubelje maradt, a tobbit felelte. „Bar mostansag egyalta-

Next

/
Thumbnails
Contents