Irodalmi Szemle, 2015
2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Soltész Márton: Levél Thimár Attilának Ottlik-ügyben (levél)
SoltEsz Marton level thimAr attilAnak OTTLIK-UGYBEN Draga Baratom! Ha nehezedre esik is, azert megiscsak hidd el: oszinten szerettem volna irni valamit az Ottlik Emleknapokra, mikent a rendezvenysorozatot megelozd iroszovetsegi anketra is, kivalt pedig a Kortars ez alkalombol megjelent kiildnszamaba, amely - mi tagadas? - megdobogtatta a szfvemet, noha kurta szerenysegevel el is facsaritotta rogvest, amint kezbe vettem. Most hat - suru mea culpak kozepette - csupan annyit hangsulyoznek: volt is, van is mondanivaldm Ottlikrol - s ha egyszer vegre megszabadulok Nagy Peter minden tekintetben lebilincseld hagyatekatol, igerem, meg is from Neked bdcsiilettel. Mert otletben persze nines hiany. Sokadszorra olvasom ujra peldaul a Budat, es egyszeruen nem tudok szabadulni attol a makacs vizidmtol, hogy az Ottlik-proza decentralizalodasanak, vegzetes (poszt)modernizalodasanak hattereben valamifele termeszetellenes (es mint ilyen, nyilvan negativ elojelu) esztetikai visszahatas alland. Ma mar bizonnyal nem szamit szentsegtoresnek, sot talan megleponek sem, ha azt mondom: a Peter-nemzedek - erne deklaraltan Ottlik-kdvetd csapat - prozaja eppen az Iskola a hataron nyoman (vagy legalabbis arra - s a vele rokon vilagirodalmi anyagra - hivatkozva) indult el azon az uton, amely egyfelol - lasd peldanak okaert a jo dreg Termelesit - a kozeppont radikalis eltorlesehez (szetszorasahoz), masfelol - gondolj csupan az Emlekiratok konyvere - az idezo es idezett szovegek hajmereszto mufaji transzmutacidjahoz vezetett. Megtalalni, beidezni, folytatni, befejezni vagy egyszeruen nekiiilni es elejetol a vegeig megirni valaki masnak az emlekiratait, a memoarjat, majd pedig a Regeny olvasztotegelyeben fikeiova oldani ezeket a (narrativ modszerekkel) teremtett mufaji valosagokat: bizony, ez az Ottlik-kdvetd proza poetikai tendenciaja, s ez a hetvenes evek „fiatal irodalmae" is. Mokas, de szinte latom s hallom, amint lelkesiilten mormogod magadban zagyvan kigyozo mondataim, s kozben ellenerzesektol futve rancolod homlokod e vetlen papirlapokra. Lehet, hogy megiscsak blaszfemia volna, amit fejtegetek? Meglehet! De kerlek, nyisd ki barhol a Magyar Naplo 1990-es buesuzo osszeallitasat, bongeszd vegig a Mozgo Vilag '82-es Ottlik-szamat vagy a Mester eletmuvet erinto monografiakiserletek barmelyiket, s mindenutt ugyanazt talalod majd: a hetvenes evek kozepen-vegen szamyait bontogato uj proza letre lobbanto szikraja ketsegkiviil „az elbeszeles nehezsegei"-t nyitanyaba emelo, az egyeni es kollektiv szabadsag
