Irodalmi Szemle, 2015
2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Kovács Flóra: Emlékezések Vida Gábor prózájában (tanulmány)
rosulasanak hangsulyozasaval a kollektivitas fele iranyitja a problematikat, s megvonasanak eseteben rogton a felejtest huzza ala.6 E kerdessor tisztazasahoz visszabb kell lepni, hiszen a kommunikacio sajatossagai meriilnek fel. Assmann a „dolgok kepeitol"7 rugaszkodik el az emlekezest taglalva, jollehet az egyenre tartozo emlekezes viszonylataban. Nem vonhatja ki magat azonban az egyen eszlelesenek targyalasa alol - mint az elobbiekben megmutatkozott - a kollektivum kommunikacidtdl vald elszakithatatlansaga okan. Bar Assmann kerdesfelveteseben ez nem fokuszalt (vagy legalabbis nem elegge), az emlek re-prezentacio voltat nem veti fel. Marpedig, ha ez a megfontolas felsejlene, akkor az emlekek atirasat segitsegiil tudna hivni, akar a realis kozosseg fogalmanak8 applikalasaval. Derrida az emlek kephez vald kozeliseget es ezek reprezentaciohoz sorolhatosagat jo erzekkel konstatalja: „azt az altalanos fogalmat, amely ala a kep az emlekkel egyiitt besorolasra keriil: egy jelenlet »re-prezentacioja« (Vergegenwartigung), vagyis reprodukcioja, meg ha annak eloallitottja tisztan fiktiv targy is. Ebbol az kdvetkezik, hogy a kepzelet nem puszta »neutralizalt modifikacid«, meg akkor sem, ha neutralizal [...]; es hogy az altala vegrehajtott neutralized muvelet egy tetelezo re-prezentaciot (Vergegenwdrtigung), tudniillik egy emleket modosit [...]. Kovetkezeskeppen, ha a kep a fenomenologiai neutralizalas jo segedeszkoze is, maga akkor sem tiszta neutralizalas. Sziiksegszeruen referenciat oriz ugyanis magaban egy eredendo megjelenesre, vagyis egy eszlelesre es egy lettetelezesre, egy hitre altalaban."9 A kep es az emlek kozos jegye tehat a referencia akar egy eszlelesre, illetve mindkettd reprezentacio volta. Az eszleleshez ellenben meg kifejezeselotti reteget kell rendelniink,10 ezt egy kiilsove tetel („fa‘fejezes") fogja kovetni, annak brutalitasaval. A belso eszleles szamara sziikseges a kifejezeseket rendezniink, ugyanis amint letrejon a kilepes, „amely a jelzesbol szamuzi az onmaganal vald jelenlet eletet, megbizonyosodhatunk rola, hogy az utalas, amely eddig a nyelv majdnem teljes feliiletet lefedte, a haldoklas folyamatava valik a jelekben".11 Az utalastol vald megmenthetoseg a cel, s eppen az utalastol vald sza- 6 Vo. kiemelten Assmann, Jan: A kulturalis emlekezet: Iras, emlekezes es politikai identitas a korai magaskulturdkban. Hidas Zoltan ford. Budapest, 2013, Atiantisz Konyvkiado. 36-38. Assmann felejteshez vald vonzddasa nem fiiggetlenitheto attol, hogy Nietzsche nyoman 6 sokkal fontosabbnak tartja e problem at az emlekezesehez kepest: „Abbol indulok ki - mellesleg egeszen Nietzsche szellemeben -, hogy az ember termeszetes alaptulajdonsagai inkabb a felejtes, mintsem az emlekezes jegyeit mutatjak." Uo. 69. 7 Assmann itt Cicero De oraforqebdl idez. Uo. 29. 8 Vo. „A realis kozosseg mindig szabad emberek tarsulasa — a jelenben, a gyakorlatban, az erintkezesben felismert kozos erdekek es celok, iigyek es eszmek vagy egyszeruen a szeretet alapjan." Lasd Cs. Gyimesi Eva: Vazlatok cyt/ szellemi korkephez. In uo: Colloquium Transsylvanicum. Marosvasarhely, 1998, Mentor Kiado. 32-67., 45., 5. labjegyzet. 9 Derrida: A hang es a fenomen... i. m. 70. 10 Uo. 26. 11 Uo. 51.
