Irodalmi Szemle, 2015

2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Liszka József: Hintokában és másutt (naplójegyzetek)

gyujtottak. Vagy meg azt sem. S akkor kapcsolok, hogy a felho mogul nyilvan elo­­bujt a nap, s a dom nyugati homlokzatanak gyonyoruseges iivegablakain keresztiil szines fenybe boritotta a gotikus csarnokot. Az eziist oltar csak ugy szikrazott ebben a pompas fenykavalkadban. S kozben a szarnyalo orgonamuzsika... Viszont egyszer csak mindennek vege szakadt, mert egy egyenruhas holgy udvariasan felhivta a fi­­gyelmemet, hogy hetkor zarjak az epiiletet. Ez a fenycsoda viszont most is bennem van: akar Kosztolanyi Hajnali reszegsege... „Ludwig der Bayer war ein sehr schoner Mann" - hat ezt is megtanultam a kiallitas­­bol, noha egyetlen kep sem maradt fenn rola. Marmint a Lajosrol. De hat a kortarsak leirasai: magas, erds felepitesu, szuros tekintetu, szep, szoke haju ferfiu volt - ismer­­tek el, allitolag meg ellenfelei is. Egy uralkodonal nyilvan ez is fontos... 2014. 7.1. (Regensburg-Leoprechting) A nepivallasossag-kiallitas nem nagy, de tanulsagos. Az ott lathato targyak jelentos resze egy regensburgi szenkereskedo, Hans Herramhof magangyujtemenyebol szar­­mazik. Ahogy Walter elmeselte, gyujtemenye egy jelentos reszehez egyreszt a velet­­len, masreszt a szemfiilessege segitette. Egy alkalommal megfigyelte, hogy egy Szent Lenart-kapolna villamharitdjanak szerelese kozben, amikor a munkasok a foldeles szamara godrot astak az epitmeny toveben, egy csomo rozsdas vas votivtargy keriilt eld. Ezekbol hazavitt nehanyat, megtisztitotta oket, s ez lett a kesobbi gyujtemeny alapja. Azonnal korlevet irt az osszes nemet Szent Lenart-templomot vagy -kapolnat „uzemelteto" plebaniara azzal, hogy ha villamharitdt szeretnenek felszereltetni, ak­kor a kapcsolatos foldmunkakat dijmentesen vallalja. A foldbol eldkeriilo barminek a felere viszont igenyt tart. Egy csomo megrendelest kapott, aminek koszonhetden ro­­videsen oriasi votivtargygyujtemenye lett. Tudni kell ugyanis, hogy a bucsujaro helye­­ken mertekteleniil felgyiilemlett votivtargyakkal elobb-utobb kezdeni kellett valamit. Az eziist offereket be szoktak olvasztani, s gyertyatartok, egyeb oltardiszek kesziilnek beloliik, a fatargyakat idovel elegetik, a viaszofferekbol gyertyat ontenek stb. Ezekkel az altalaban allat alaku, kezdetleges formaju vastargyakkal is az volt a gond, hogy ha mar nagy mennyisegben fdlhalmozodtak egy-egy templomban, elofordult, hogy be­­olvasztottak oket, s keszitettek beloliik egy hatalmas lancot, amivel a templomot kor­­befogtak (ilyet mar tobbet is lattunk, most hirtelenjeben Bad Tolz jut az eszembe). Ha ezt nem tettek meg, akkor elastak a templom kozeleben, szent foldbe (hasonlo ez, mint amikor a temetoben a kiszolgalt sirjelet beleassak a sirba). Nos, erre jott ra Herramhof, s nemi furfanggal szert tett a gyiijtemenyere. Ugyes! - mondhatnank pestiesen... Nekem a bajor nepivallasossag-gyujtemenyekben mindig a festett votivkepek ra­gadjak meg a leginkabb a fantaziamat: eletsorsok, tragediak, dromek vannak itt naiv modon megfestve, kimerithetetlen kincsesbanyai a neprajzosnak. Kesziiliink hazafe­­le Altottingben is megallni (Walter hivta fel a figyelmiinket egy ottani uj nepivalla­­sossag-kiallitasra), s mar elore driilok a kegykapolna kerengojeben, „eloben" lathato rengeteg festett votivkepnek! Kiilonben egy-egy nagyobb bucsujaro helyen (amilyen

Next

/
Thumbnails
Contents