Irodalmi Szemle, 2015

2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Marno Hanna - Marno János: Az Apa, a Halál és a Lányka (levelek) / VÉGSŐ DOLGOK

VEGS0DOLGOK az allapotok mennyire relativizaljak az enedet, azaz az ontudattal azonosithato iden­­titasodat? Mennyire teszik kerdesesse a tudat monopoliumat? Es ezzel, azt hiszem, kicsit vissza is tertem a level gondolatmenetenek inditasahoz, a felvetesedhez, misze­­rint az en a semmi vizjele lenne... Lanyod Hat, te pedig hizelgesnek ne vedd, elbuvoltel a celratdroen pontos, ugyanakkor ar­­nyalt megfogalmazasoddal. Az ent illeto eszreveteleiddel. Azt hiszem, az ember leg­­talanyosabb kerdese ez, hogy amit az 6 biologiai apparatusaval felfog es rekonstru­­al a vilagbol, az is mar vegteleniil bonyolult rendszer, de vajon nem lehetsegesek-e meg ennel is bonyolultabb rendszerek? Tudod, mennyire nem vagyok tudos alkat, tehat dtletszintu valaszom sines, csak amuldozasra futja. Valamint szorongasra. Gye­­rekkoromban, es meg azutan is jo darabig, noha hivonek nem gondoltam magam, megis volt bennem valami altalanos bizalom a kisbetus gondviseles irant, mintha belemidegzddott volna az amugy korantsem komfortos csaladi-barati-rokoni ossze­­tartozas erzese, s igy nyugodtan logathattam a semmi szakadekaba a labamat, batran lazadozhattam es poenkodhattam a felnottek komolykodasa es komorkodasa ellen - de szavamba vagva: hatha ennek a biztonsagerzetnek elsosorban nem a halderzet adta az anyagat, hanem a biologiai evidencialitas? Hogy fiatal vagyok, s ha netan megis meghalnek hirtelen, az csak hosi halal lehet, nem pedig szetkorhadas. 23 eve­­sen ert az elso durva trauma ez iigyben, amikor nyombelfekelyem lett, s en nyomban megrokkantnak, megnyomorodottnak ereztem magam, arra eszmeltem fol, hogy egyaltalan nem vagyok halhatatlan. Az erdekes ebben meg az, hogy ez '72 nyaran tortent, s a rakovetkezo tavasszal eltem meg elso izben a tavasz gyonyoret, gyonyo­­ruseget, akkor lattam meg eloszor a szineket is, mintha esetemben a fekete-feher film ekkor valtott volna at szupercolor minosegbe. De terjek vissza az en kerdesehez. Merleau-Ponty mond egy ragyogo peldat az en szokdosesere, szerintem mar meseltem ezt neked. Megfogod mondjuk a jobb kezed­­del a bal csuklodat. Ertelemszeruen ugye ekkor az en az aktiv jobbod lesz, mig a bal csuklod targyiasul, a jobb szubjektum targyava valik. Am abban a pillanatban, ahogy ezt reflektalod, maris ervenybe lep egy masutt pozicionalodott en, aki konstatalja a fentebbi relaciot, s ezaltal egy kvazi-targyi-kvazi szubjektiv halmazt reflektal, azaz targyiasit es ad infinitum. Az egzisztalo ent sosem csipheted nyakon. Viszont 6 teged igen. Peldaul ha er egy akar fizikai, akar lelki trauma, azt oly erovel szallja meg a li­bido energia, hogy abba belesurosodik az en is, ugyszolvan a trauma foglyul ejti az ent, vagy mondjuk maskeppen: a trauma hozza letre az ent. Hiszen a trauma ertesito a megsemmisulesrol, a letbe feledkezett alanynak esdngettek. Hadd folytassam hektikusabban. Egy talan szokatlanabb szempontot folvetve. Nyilvanvalo, ugye, hogy minden eldleny az ugynevezett szervetlen anyag valamely kombinaciojanak a fejlemenye, igy mar a feherje is az, a szenmolekulak. De hataro­­zottan az az egysejtu, amelyik mar sajat maga idegsejtje is; potencialisan benne rejlik a kesobbi mutaciok valamennyifele erzekelo szerve, specializalodott vilagerzekele­­se, vagyis, kolcsonveve a computerek hardver es szoftver kettosseget, eloallt a vilag-

Next

/
Thumbnails
Contents