Irodalmi Szemle, 2015

2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Koncsol László: Forgácsok (versek) / VÉGSŐ DOLGOK

VEGSODOLGOK

Koncsol LaszlO

forgAcsok

1. (Idill)

Turos teszta, porcukor, tejjel teli a csupor.

Szakad a sziv, osszeforr, ha meg nem, hat bucsuzol.

2. (Alkony)

Erre robog a vonat, szetpereg a vakolat.

Ram zuhan az alkonyat, csontom-husom szetrohad.

6. (Josag?)

Sotet egen csillagok, azt hittem, hogy jo vagyok.

Jo vagyok, ha itt vagyok, ha meg nem, hat nem vagyok.

10. (Elmenoben)

Mondd csak, kedves, ven pimasz: honnan ez a vad grimasz?

Ha elmegyek, ne sirass, majd meglatod, semmi az.

12. (Haladek) Sziszegnek a csillagok, sziszegik, hogy meghalok, elfogyok vagy megfagyok.- Koszonom, meg megvagyok.

23. (Megis? Megis?) Felelemre semmi ok, biztatnak a doktorok.

De a hasam mert morog? De a fejem mert forog?

Onarckep nagyival I., 2008