Irodalmi Szemle, 2015

2015/2 - BORBÉLY SZILÁRD - Szászi Zoltán: Kusza párhuzamok, avagy magamat faggatom: miért ment el végleg a Mesijás (esszé) / BORBÉLY SZILÁRD

elvetve sem maradt. Talan csak a reformatus lelkesz meg a katolikus pap. Az evange­­likusoknak kesobb lett sajat papjuk. Neha a hit se tudott segfteni a csalodasokon, csak elviselhetobbe tette a hetkoznapokat. S ebben elni? Ugy, hogy mas vagy? Masabb. Nehez bizony. Ebben szocializalodni? Bonyolult. Csak akkor meg nem tudtam, mi az a massag. Ahogy Borbely Szilardnal a zsido szarmazas az idegen vonal, ami miatt kivetette ot a kozeg, nalam az, hogy anyam szlovak szarmazasu. Apam meg magyar. S behozta a zart kozossegbe az idegent. Raadasul meg harom gyerek is szuletett ha­­zassagukbol, azaz, bocsanat, negy, majdnem elfelejtettem a nyolc honapos koraban elhalt noverem, akit nem ismerhettem, sokszor nem szamolom be, pedig kellene. O is kivetett lett volna, ha megmarad. Mert kivetettek voltunk. Ezt most erzekelem igazan. Neztek rank, furan. Sugdo­­loztak a hatunk mogott. Olyan gyanusan meregettek. Mintha csak Borbely Szilard Nincstelenek cimu regenyenek szlovakiai magyar valosagaban egy parhuzamos csa­­ladtortenet zajlott volna. Ez volt az en gyerek- es kamaszkorom eleje. Emiatt ert eros elmenykent Borbely regenye. Soha szomorubb konyvet nem olvas­­tam a Nincstelenek cimu regenyenel, mindig is erezni fogom, ahogy csontig hatoloan, lelekmarcangoloan faj a megelt kitaszitottsag. Amit megelni meg lehet, megerteni nehezebb, elfogadni pedig soha nem kepes az ember. Szol a regeny arrol, milyen az, ha az embernek nines szabadsaga, mert eleve nines szabadsag egy zsarnoki rend­­szerben, egy manipulalt, megfelemlitett tarsadalomban. Ott csak csendes morgasok, gyuldlkddo vagy irigy tekintetek vannak. Ahogy Borbely Szilard csaladjanak sem volt abbol a helyzetbol szabadulasa, csak talan bo masfel, ket evtizeddel kesobb, mi­­kor mar puhult a rendszer, mikor mar kicsit fel lehetett lelegezni, ugy az en csala­­domnak sem volt eselye a kitoresre. Nem is csak amyalatnyi kiilonbseg, hogy 1968 utan, apam bizonyos tevekenysegeert, jelentosen romlott a helyzetimk. A hivatalos kozegnel megbizhatatlan ferfi a sajat nemzetisegi kozegeben megbelyegzettkent elt, partjabol kirugtak, korabbi allasabol mennie kellett. Egyszeru kozutkarbantarto gya­­logmunkas lett. Megkeseredett. S vele mi is. Borbely Szilard Nincstelenek cimu regeny eben a mienkhez hasonld es kegyetlen helyzet lett az eletet meghatarozo, az eletet determinalo teny. Az apa, az anya, a gye­­rekek kivertek, kizartak, elkulonitettek es megalazottak, kiszolgaltatottak a hatalom­­mal szemben. A hatalom pedig maga a falu! Zsidosag, zabigyerek-belyeg, istenhit miatt! Bar az alabbi tortenet az Arnykeprajzolo cimu kotetben olvashato, jellemzd Bor­bely gyerekkorara. Az apa szarmazasa, massaga miatt a legrosszabb munkat kapja a faluban. Borbely edesapja csak ugy talalhat munkat, ha bizonyit. Azt az eleve ku­­darcra itelt lehetoseget kapja, hogy egy rones Hoffer traktort, az ugynevezett kor­­most hozhatja mukddokepes allapotba, azon engedik dolgozni. Bar a traktort rendbe is hozza, azzal a munka csak lassan, sok hibaval halad. Aztan egy baleset, egy arokba doles miatt hosszu honapokig penz nelkiil marad a csalad. A vegletekig megalazott, lealjasitott emberben, ha meg az elethez valo jogat is megkerdojelezik, esupan azert, mert mas, mert zsido, kiepiil egyfajta szegyenerzet, fajdalom es melyseges elettaga­­das, szomorusag, elidegenedes. Marad az erdo menedeknek. Gomba- es makkgyuj­­tes. Ismerds ennek a helyzetnek is az ize.

Next

/
Thumbnails
Contents