Irodalmi Szemle, 2015
2015/2 - BORBÉLY SZILÁRD - Bajtai András: Az alkalom (vers) / BORBÉLY SZILÁRD
BORBELY SZILARD Baitai Andras AZ ALKALOM „A kolteszet agresszivitasat mar nem viselem el" Borbely Szilard Otthagytam a szakmunkaskepzot, ez koriilbelul ra egy honapra volt. Beallitott ket haver, menjunk el valamerre, majd kirugunk a hambol. Nagynehezen beleegyeztem. Elmentiink, csavarogtunk, aztan visszamentiink a lakasra. Feloltoztem, penzt vettem magamhoz, alkalomhoz illoen. Kozben haver eroszakoskodni probalt anyammal. Gondoltam, hogy ittunk, azert van. Szoltam neki, osszeverekedtiink, negyszer megszurtam, meghalt. Roviden ennyi volt. Igy. Fejezd be, hiilye vagy, ne csinald, ldkdosott. Atldkdosott a masik szobaba, akkor mar gondoltam ra, hogy masforman kell elintezni. Megiitott ketszer, utana tudtam, hogy ebbol verekedes lesz. Tudtam, hogy erdsebb. Az alkalom adta, ott volt a kes, megszurtam. Nem ugy szurtam, hogy meg akarom olni, csak, hogy megis eszrevegye magat. De nem tudott belenyugodni, nem tudta elviselni, hogy valaki jobb nala. Meg egyszer nekem jott, ram rontott, ezt megismetelte ketszer, haromszor, ralbkott az agyra, es akkor szurtam meg komolyabban. Ez volt a halalos szuras, ami a bal szivbillentyujet sertette meg. Meghalt. Amikor ram zuhant, tudtam, hogy meghalt, tisztaban voltam vele. Bal oldalt szurtam meg. Tudtam, hogy csak sziv, tiido, ezek a szurasok, amik vegzetesek. Kibujtam aldla, felalltam, megneztem. Raneztem, tudtam, hogy meg van halva. Kimentem, anyam ajultan fekiidt az alkoholtol a masik agyon. Visszamentem, leellenoriztem, mi van, ha megsem. Benne volt, hogy hatha megse halt meg. Hat meghalt. Pulzus nem volt, lelegzes nem volt. Tudtam, hogy ez mar csak kifele. De mar elotte eszre lehet rajta venni, mikor megfogja az ember. Meg a pulzusat nem is tapintja, de mar akkor erzi, hogy halott. Teljesen emyedt, izzadt, szinte nyalkas a verejtektol. Abban a pillanatban tudni lehet, hogy meg van halva. Szoval eleg csunya. Bezartam az ajtot, ugy csinaltam, mintha csend lenne, nyugalom,
