Irodalmi Szemle, 2015

2015/2 - BORBÉLY SZILÁRD - Csehy Zoltán: A nyelv túlérett (vers) / BORBÉLY SZILÁRD

BORBELY SZILARD

III. (Szent

Elek)

Ej jove, es jegyesevel az agyashazba mene, es keszteni szizessegre jegyeset kezdene.

Es monda neki: szeplotelenseged vagyon neked, jol folszervezett tested nincsen, azt csak berled.

Kiveve ujjabol az aranygyorot, neki ada a partaovvel csatostul, mivel ovedoztetett vala.

O, erek, mindenhato nagy Isten, ime a szeretetnek megfeszitett kinrime,

barsonyos, aranyas poetikadnak annyi, ha nem tudsz sajat szavadtol megfoganni.

IV.

Emlekszem a heber kony vre, sorolom: alef, bet, gimel,

Halleluja volt a cime sarga fedel, keves szinnel,

ebbol tanulgattam neha, hogy szokken betu szarba,

terezini kolyok hordta a lageriskolaba.

Es egy napon elszalltak mind hus nelkiil a csontbetuk, az istenkereso fiisthoz minden nyelv kicsit befut.

V.

A kibelezett alom,

Addio del passato, szikejet nem talalom.