Irodalmi Szemle, 2015

2015/12 - KELETI MESÉK - Steinmacher Kornélia: Mágiába oltott történelem (Dragomán György Máglya című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

IZLfiSEK £S POFONOK a naci katonak mindenkit megolnek ko­­rulotte, sajat elbeszelese szerint egyfajta mitikus atalakulason ment keresztiil, „szornyetegge", „saremberre" valt, aki arra vagyott, hogy ujra eggye legyen a folddel - amit ertelmezhetiink ugyis, hogy mintegy igy beszeli el azt a zsige­­ri halalvagyat, ami eltoltotte. Egy ma­­sik jelenetben, amikor a nagymama es Emma nagytakaritast vegeznek, majd a nagymama egy haromfogasos lako­­mat keszit az ejfeli latogatonak, a konyv olvasoja konnyen gondolhat arra, hogy a pompas etel esetleg a kornyekbeli „ki­­sertetnek" vagy az eleve kisertetkent megjelend nagyapanak kesziil, valo­­jaban azonban a „mult egy kisertete", egy zsarold erkezik meg az egyik ilyen ejszakan. A sarember egy kiildnos ritus soran megelevenedd alakja vagy a ku­­tya tudataba beferkozo Emma valloma­­sa elott ugyanugy hitetlenkedve allha­­tunk, mint az osszeverekedo, a masik sziileit besugassal vadolo kamasz fiuk, Emmat eleinte felmendi buneiert gyu­­lolo iskolatarsak reakcioi vagy a foko­­zodo fesziiltseg vegpontjakent a lany nagymamajat spiclinek kikialto, meg­­vadult, onbiraskodasra kesziilo tomeg­­jelenet elott. A nagymamabdl nemcsak a magikus ritusok altal lesz boszorkany, hanem abban a tekintetben is, ahogy a kornyezete vele szemben fellep, ami­­lyen viszonyt apol vele: alapvetoen pe­­riferikus helyzetben levo szemely, akit mindenki bolondnak tart, a tortenet ve­­gen pedig a bunbak funkciojat tolti be. Ezen a ponton pedig kibukik a szo­­moru igazsag: alapvetoen nem va­­gyunk kepesek a tullepesre, a mult helyenvalo kezelesere, a megbocsa­­tasra. Persze kivetelek azert akadnak: ilyen kiilonleges kivetel Emma is, aki szabadda tudja magat tenni a mult ke­­resztje alol, am ezzel mas mddon valik kfviilallova, es nagymamajaval egyiitt neki sines egyeb valasztasa, mint hogy elhagyja azt a kozosseget, amely meg akarta hatarozni a gondolkodasmodjat. A nagymama es Emma kapcsolata is esupa ellentmondas: a lazadas, az el­­lenszenv, a ragaszkodas es a vonzalom egyszerre megvan Emmaban a nagy­mama irant is. Az Emmahoz egyre eroteljesebben ragaszkodo nagymama bubajos-bogaras termeszetebe vegyiil egy jo adag zsarnoksag is, es a kislanyt sok serelem eri. Az, ahogy aprobb laza­­dasokkal megprobalja kivonni magat a nagymama mindenre kiterjedo ira­­nyitasa alol, jelentosen hozzajarul ah­­hoz, hogy a regeny folyaman kislany­­bol szinte felnott nove erik. Dragoman Gyorgy Mdglya cimu regenyeben hatasosan szovodik egy­be a boszorkanysag hiedelemkore, a magikus ritusok vilaga a tortenelmi traumak feldolgozhatatlansagaval es a generacios kulonbsegek problemati­­kajaval. A szerzo ketsegteleniil alkal­­maz olyan megoldasokat, amelyek er­­dekesebbe, egyedibbe teszik a regenyt - mint peldaul az egyes szam masodik szemelyu elbeszeles de ugyanakkor nem mukodnek hibatlanul. Helyenkent pedig a magikus ritusok leirasanak vagy a motivumok szamanak es gyako­­risaganak a sulya alatt a tortenet meg­­megrogyik. A Mdglya, bar izgalmasan megirt, elgondolkodtato es figyelemre melto regeny, nem nyujt olyan elsopro ereju, lebilincseld elmenyt, mint ami­­lyenben A pusztitds konyve vagy Afeher kirdly eseteben lehetett resziink. (Dragoman Gyorgy: Mdglya. Magveto, Budapest, 2014, 448 oldal, 3990 Ft)

Next

/
Thumbnails
Contents