Irodalmi Szemle, 2015
2015/12 - KELETI MESÉK - .adeq Hedayat: Örvény; Karom (novellák, Sárközy Miklós fordításai) .adeq Hedayat novelláinak magyar forditásához / KELETI MESÉK
KELETI MESfiK SADEQ HEDAYAT ORVfiNY* Homajun magaban dohogott.- Hat igaz ez?... Hat lehetseges? Ilyen fiatalon, ott fekszik Sah Abdolazemben ezer mas halott kozott, a dermesztd, szikkadt foldben... A halotti lepel a testere csavarodva! Mar nem lathatja a tavaszt es az oszi alkonyt, s nem latja a maihoz hasonlo, gondtol elgyotort napokat. Kihunyt szeme ragyogasa, es elnemult a hangja! Pedig annyit nevetett, s oly gyonyoruen beszelt! Felhos ido volt, az ablakiivegre halvany para telepedett, s mogiile latszott, hogy a szomszed haz tetejet ho fedte be. A hopelyhek lassan, komotosan hullottak ala, es megtelepedtek a hazteto felszinen, amelynek kemenyebol fekete fust emelkedett fel, s a hamusziirke eg fele csavarodva, szep lassan eltunt a szem elol. Homajun fiatal felesegevel es kislanyaval, Homaval a kisszobaban, a kalyha mellett iildogelt. Annak ellenere, hogy pentekenkent mindig nevetes es vidamsag toltotte be ezt a szobat, ma mindegyikiik csendes es szotlan volt. Meg a kislanyuk is, aki pedig jokedvre szokta deriteni oket, meg 6 is letette jatekbabajat, es neman, csodalkozva bamult ki az ablakon. O is megsejtette, hogy valami baj van. S ennek oka a draga Bahram bacsi volt, aki a megszokottol elteroen ma meg nem erkezett meg. Homa erezte, hogy apja es anyja emiatt szomorkodik. A fekete ruhak, a voros, kialvatlan szemek, a levegoben egyre csak terjengo cigarettafiist, mind-mind megerositettek gyanujat. Homajun komoran biimult a tuzbe, am gondolatai mashol jartak. Akaratlanul is a teli iskolai napokra gondolt, amikor, mint ma, arasznyi ho lepte be a foldet. Ilyenkor mindig ugyanazt jatszottak - o meg Bahram eselyt sem adtak senkinek, hogy lelegzetvetelhez jussanak. A foldon hogolyot gyurtak, mire seregnyi gyerek verodott ossze, majd ket csapatra valtak szet, barikadokat emeltek, s maris kezdodhetett a hogolyocsata. Mit sem torodtek a hideggel, fagytol kipirosodott keziikkel szortak egymasra a hogolyokat. Egyszer Homajun, amikor eppen igy jatszottak, egy jol meggyurt lucskos hogolyoval eltalalta Bahramot, es az orran megsebesitette. Jott is a folyosofeliigyelo, es parszor a kezere csapott egy nadpalcaval. Talan ugyanitt kezdodott baratsaguk, es Homajun mindig, amikor eszebe jut a kormose, latni fogja maga elott a heget Bahram orran. Homajun es Bahram tizennyolc eves korukra annyira jo baratokka lettek, hogy nem csupan sajat legrejtettebb gondolataikat es erzeseiket mondtak mindig el egymasnak, hanem egymas legfeltettebb titkait is kitalaltak. A ket embernek szinte teljesen egy volt a gondolata, az izlese es az erkolcsi felfogasa is. A legkisebb vita, a legcsekelyebb nezetelteres sem meruit fol kozottuk mostanaig. Egeszen addig, mig tegnapelott reggel telefonon nem ertesitettek Homajunt a hivatalaban arrol, hogy Bahram Mirza ongyilkos lett. Homajun azonnal kocsiba vagta magat, es lelekszakadva Bahram agyahoz sietett. A Bahram arcara teritett feher, de mar teljesen voroslo lepelbol ver csepegett lassan ala. Szempillain is alvadt ’ Az Orveny (Gerdab; es a Karom (Csangal; 1932-ben jelent meg a Hdrom csepp ver (Se Cjatreh-khun') cimu novellaskbtetben.
