Irodalmi Szemle, 2015
2015/12 - KELETI MESÉK - Spät Eszter: Jezidi szájhagyomány: egy jezidi mítosz Feqir Hádzsi előadásában (mítosz- és himnuszszöveg kommentárral) Jezidik: egy szorongatott vallási kisebbség kilátásai (beszélgetés Spät Eszter vallástörténésszel) / KELETI MESÉK
KELETI MESfiK SE: Nehany eve jelent meg egy, a nemet diaszporaban el6 jezidikkel keszftett interjukotet (Kreyenbroek, Philip G. - Omerkhali, Khanna: Yezidism in Europe: Different Generations Speak about their Religion. Wiesbaden, 2009, Harrassowitz). Az altalaban masodik generacios bevandorlo fiatalokkal kesziilt interjuk egyertelmuve tettek, hogy a diaszporaban felnott fiatalok szinte semmit sem tudnak a sajat vallasukrol. A vallasi ismereteik elsosorban a tabukra vonatkoznak, azokon beliil is leginkabb a kivillallokkal valo keveredest tilto tabukra. Az, hogy ok jezidik, az elsosorban a massag tudataban meriil ki (vagyis hogy ok nem muzulmanok es nem is keresztenyek), es abban, hogy nem hazasodhatnak nem jezidikkel (vagy kitaszitja oket a csalad, a jezidi kozosseg). Ez a „tudatlansag" nem meglepo. A jezidi vallas alapja, a szobeli vallasokra jellemzoen, inkabb az ortopraxia, mint az ortodoxia. A falvakban eld jezidik tobbsege nem formalis, strukturalt modon ismerkedett meg a sajat vallasaval (bar ma mar az iskolai tananyag a jezidi vallas oktatasat is tartalmazza), hanem a kiilonbozd szertartasokon keresztiil. Ezek a szertartasok viszont szorosan kapcsolodnak a kozosseghez, kozossegi elethez es a szent helyekhez, szentelyekhez. A jezidi kalendarium egyik legfontosabb esemenye a tiwaf (tuaf), vagyis a falut vedelmezo „angyal", szent leny (khasz) szentelyenek az eves bucsuja. llyenkor nem csak az egesz falu, hanem meg a szomszedos falvak lakosai es gyakran a tavolabb elo rokonok is felkeresik a szentelyt, hogy ott a kiilonbozd szertartasokban, ritualis etkezesben reszt vegyenek. Hasonldan fontos a jezidi ujev, ami azzal kezdodik, hogy hajnalban az asszonyok ritualisan elsiratjak a halottaikat a temetoben es a sirokat megteritik az iinnepi etkekkel (amit a siratas utan el is fogyasztanak). A falu vedelmezojenek a szentclyet, illetve a kordtte elhelyezkedo sirokat amugy minden unnep alkalmabol felkeresik a jezidik, es a szentely felkeresese az eskiivoknek is elengedhetetlen resze. Oktoberben tizezrek keresik fel a lalisi szent volgyet (Moszultol keletre a kurd hegyvidek labanal) az egyhetes Dzsemaay, avagy a „Gyiilekezet Unnepe" alkalmabol, hogy ott reszt vegyenek a szertartasokon es talalkozzanak a kozosseg tobbi tagjaval. (Bar iden osszel a tragikus esemenyekre valo tekintettel az iinnepet a jezidi vezetok „lemondtak", es a szertartasok elmaradtak, igy is naponta negy-ot ezer jezidi kereste fel a kisebbnagyobb szentelyekkel teli volgyet. Elsdsorban a taborokban elo szindzsari menekiiltek jottek el, akik egyfelol a Szindzsar felszabaditasaert akartak imadkozni, masfelol kihasznaltak az alkalmat, hogy ezuttal nem kellett messzire utazniuk, ha Lalisba akartak menni.) Alighanem nem kell hosszan magyarazni, hogy a nyugati diaszporaban, tavol a szentelyektol es temetoktol, ezeket a szertartasokat nem igazan lehet megtartani, vagy legalabbis meglehetosen kiiiresednek. Az idosebb generacio viszont barmennyire szeretne is, szavakon keresztiil nem tudja tovabbadni a sajat vallasi ismereteit, hiszen az atlag jezidivel szemben sosem volt elvaras, hogy a ritualis kontextusbol kiemelve, elvont modon, am koherensen beszeljen a jezidi vallas tanitasairol. Bar a nemet diaszporaban mukodd jezidi kulturalis szervezetek igyekeznek kiadvanyaikkal, internetes oldalaikkal betolteni ezt az urt, erosen kerdeses, hogy ez mennyire sikeriilhet. Ha egyik-masik szertartast megprobaljak is idegen foldon rekonstrualni, immar az Iszlam Al-
