Irodalmi Szemle, 2015

2015/11 - KUTYASZÖVEGEK, SZÖVEGKUTYÁK - Szerzőink

KOVETKEZO SZAMUNKBAN „Rdgyujtott egy cigarettdra, fel-ald jdrkdlt a szobdban, majd ujra az asz­­talra kdnyokolt. Az ablakiiveg mogott a hopelyhek szabdlyosan kozdnyos las­­susdggal, mintha csak valami misz­­tikus zene dallamdra tancoltak volna a levegoben, hullottak a hdztetdre. Ontudatlanul is azokra a boldog es onfeledt napokra gondolt, amikor ap­­jdval es anyj aval videkre mentek, a fa­­lujukba. Akkor napokig csak arnyas fdk ovezte zoldello mezokrol almodott. Eszebe jutott Sir AU is, amint a csep­­logepben iilve megtdmte a pipajat, s voros kendos kisldnya ekozben orakig vdrt rd. A cseplogepek sivito hanggal apritottak szet az aranylo gabonake­­veket. A jdromba fogott okroket hosz­­szu botokkal osztokeltek, s azok pedig szeles homlokukkal napestig korottilk keringtek. Most o is egy ilyen okorre emlekeztetett. Most mar tudta, mit is erezhettek ezek az dll at ok. Egesz ele­­teben behunyt szemmel jdrkdlt, sajdt maga koriil kerengett, mint egy gebe, mint azok az dkrok, amelyek akkor ott csepeltek. Hosszii orakon at iicsorgott pardnyi iroddjaban, es dllandoan csak iratokat Idttamozott; neha munkatdr­­saira nezett, dsitott egyet, majd ujra fogta a tolldt, es megint szamokat rendezett tdblazatokba, egybevetette, osszesitette oket, emelgette az aktakat. De akkor meg elegedett volt sorsdval, habdr ifjusaga, frissessege, gondolko­­ddsa szep lassan odalesz - dm este, amikor Idtja nevetni Bahrdmot, a kis­­lanydt, a feleseget, minden fdradtsdga el fog mulni. Most azonban mindhar­­mukat meggyulolte. Mert egyilttesen juttattdk ide." Sadeq Hedayat: Orveny (Sarkozy Miklos forditasa)

Next

/
Thumbnails
Contents