Irodalmi Szemle, 2015
2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Forgách Kinga: Programozott líra (Tóth Kinga ALL MACHINE című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IZLESEK ES POFONOK irt targyi vilagtol, reszben pedig a szandekosan esetlen ragozasbol, az alany-allitmany ossze nem egyeztetesebol. Az eros, jol felepitett kotetkompozicio alapja, hogy a vilagban mar minden gepkent mukodik, minden jelenseget le lehet imi gyartasi folyamatok vagy fizikai lancreakciok eredmenyekent. A versek mindig az Isten-ember-allat-gep tematikaban kepviselik valamelyik szintet. Rengeteg a visszatero motivum es szakkifejezes, sot sokszor az egyik mu aprobb koltoi kepebol egy masik koltemeny fotemaja bontakozik ki. A balerina allegoriaja mellett nagyon erosen jelen van a vagohid-metaforika, illetve a hangszer-gep-test harmas egesz konyvon ativelo, meghatarozo mintazata. Bar maga a kotet koherens egeszet alkot, es a kolto egy sajatos mechanikus lirat teremt meg jol megkonstrualt „gepnyelvtanaval", az egyes versek szintjen legtobbszor eltunik vagy egyaltalan nem fejtheto meg a tartalom. A szaraz kezikonyvstilus, a toredekesseg, az ertelmezes allando akadalyoztatasa a szavaktol a mondatok szintjeig, a kozpontozas teljes hianya, a zsufolt, suru, sokszor egymashoz nem kapcsolodo kepek ugyanis igy egyiitt nem teszik lehetove, hogy, apro intuiciokon tul, megfejtheto legyen barmifele iizenet. A versek ebben a formaban mar nem kommunikalnak tobbe az olvasoval, hanem csak mint akadaly tunnek fel, allando kozegellenallast teremtve. A kotet jol megszerkesztett kompozicioja igy osszessegeben iiresen marad, nem telitodik valodi jelentessel, s csak egy lakatlan, elettelen strukturakent iizemel. S igy a muvek egyetlen mondanivaloja csupan ennyi marad: „aki szandekkal jon nem tud megszolalni" (113.). Azok az alkotasok mukodnek jol ebben a szisztemaban, amelyek ezt a keretet felhasznalva megis engednek attunni valamifele szubjektiv vagy tarsadalmi problemat. A Balerina, a Daru, a Torony, a Mennyasszony peldaul ilyen versek, hasonloan az egesz kotetet lezaro All machines tiz osszegzo, a motivumokat mintegy atismetlo koltemenyehez. Ezekben a muvekben megnyilvanul nemi tarsadalom- es vallaskritika, ezek engedik valoban ervenyesiilni a kotet muvi szerkezetet es inditjak be a fogaskereket. A legtobb vers azonban nem ilyen. Sajnos az alkotasok nagy szazaleka csupan tomor, szikar, mechanikus szoszedet marad, melynek egyetlen feladata, hogy visszautaljon a fotemara, vagy ujra magaba olvasszon egy visszatero kepet. A szovegekhez tartozo grafikak hasonlo feladatot latnak el, fekete-feher ridegseggel faljak fel a kacskaringos vonalak a nyomtatott szavakat, de csupan ennyi tortenik. Nem adnak hozza plusz tartalmat a mar meglevo mechanizmushoz. Toth Kinga kolteszete sokretunek es ujszerunek igerkezik, mely midig kepes lesz a radikalis megujulasra, fejlodesre. Ugyanakkor egy poezis nem epitkezhet csupan a tema adta lehetosegekbol, tartalmakat, jelenteseket kell a versekbe suriteni. Bar az ALL MACHINE cimu kotetet elviszi a hatan az alapotlet, megsem marad sok minden hatra, amikor letessziik a konyvet, mert a gep es ember osszehangolasa igazabol elmaradt, s „a hordozo / seriilese megsemmisiti / a kinyilatkoztatast" (107.). (Toth Kinga: ALL MACHINE. Magveto, Budapest, 2014, 115 oldal, 2290 Ft)
