Irodalmi Szemle, 2015
2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Papp Máté: Vissza a városba (Térey János Átkelés Budapesten cimű kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IZLfiSEK Es POFONOK csaladi viszalyok, ismeretlen zaklatasok sorjaznak, mikozben a felskiccelt portrek es konfliktusok mogul egymast erinto elettortenetek sejlenek fol. Az egyes szam elso szemelyu elbeszelo szenvtelennek fund rezignaltsaggal, de kello gunnyal es ironiaval, olykor pedig nem keves empatiaval viszonyul a szemlelt szemelyekhez. „Minden borvidek kozepen ott zoldellik egy oreghegy, / Amely preshazak puha labirintusa / Arnyas szerpentinekkel, / Villamuzd Szent Donat-kapolnaval. I Igy van meg a karcos bort add tajakon is. / De errefele nem oriz minket Donat: / A filoxera kivereztette a tajat, / S beepiiltek a kilyuggatott, meredek meszkdlejtok / A szegenyseg csuf valtozatossagaval" - szol a budafoki novella feliitese, amelybol ohatatlanul is az ember alkotta taj gondviselo atmoszferaja, illetve az attol vald elidegenedes sziiremkedik ki. Terey kiilonutas idegenvezeteset azonban semmifele fovarosfobia vagy antiurbanus attitud nem jellemzi, sot a varos(lakok) hoz vald viszony helyenkent kifejezetten bensoseges felhangokkal nyilvanul meg. A munkastol es a rockzenesztol kezdve, a merndkon es az orvoson at, a tanarig es az esztetaig mindenfele tarsadalmi retegbol kapunk egy szeletet - a hozzajuk kotddd, tobbnyire lefrasokra es parbeszedekre epiilo snitteken keresztiil igy az egyes mikrokozdssegek mukodesebe is bepillanthatunk. Korantsem szociologiai megkdzelitesmddot jelent mindez, inkabb az a novellaciklusban foglalt kollektiv kozerzet marad a fontos mindvegig, amely meg ma is athatja a „derus kisertetvarost", de amelyre igencsak nehez jelzoket vagy hasonlatokat talalni. Terey is inkabb korbeirja mindazt az atordkitett (emlekekben felszivodott es epiiletekbe merevedett) tortenelmi-kulturtdrteneti hordalekot, ami ,,a varos iiledekeivel" egyiitt lerakodott az idok folyaman. „Hazafele elsetaltak az angol sorhazak, I A rendszervaltas kori, feher falu jolet elott. I Mint a Balaton eszaki partja, ahova orokke vagynak. / »A szembeszomszedomat ket hete nem lattam.« / »Tapaszd a fiiledet az ajtajara.« I »Na? / Hu, porszivozaj hallatszik ki. Akkor el.«" Ebben a lirai kozegben Budapest cseppet sem torzul a szemunkben, holott meroben mas fenytoresbe helyezodik, mint azt megszokhattuk. Atkelve Budapesten nehez ugy koptatni a flasztert, hogy ne erezziik azt az arctalan emberi eroziot, ami ujra meg ujra atjarja az utcakat, de nehez ugy villamosra vagy metrora szallni is, hogy ne kepzeljiink az arcok moge lehetseges sorsvazlatokat, teret nyitva a kepzelet es az elet kozti hatarsavok kozott. Nem lelakott, lakatlan terep ez. Ahogy ez a varos sem belakhatatlan. Meg akkor sem, ha sokszor nem an tanuskodik rolunk. ,,Az arcan siklik a viz.. (Terey Janos: Atkeles Budapesten. Magvetd, Budapest, 2014, 124 oldal, 2990 Ft)
