Irodalmi Szemle, 2014

2014/10 - KÉP/SZÖVEG - Novák Anikó: A boldogság üvegfala (tanulmány)

KÉ ÍVSZÖVEG

6 Mikola Gyöngyi: A Nagy Konstelláció: Kommentárok Tolnai Ottó poétikájához. Pécs, 2005, Alexandra. 76.

7 Tolnai Ottó: Rovarház. Újvidék, 1969, Forum. 78.

8 Huhtamo, Erkki: Twin - Touch - Test - Redux: Media Archeological Approach to Art, Interactivity and Tactility. In Gran, Oliver (szerk.): Media Art Histories. Cambridge, Massachusets, London, 2006, The MIT Press, 2006. 76.

9 György Péter: Az eltörölt hely - a Múzeum: A múzeumok átváltozása a hálózati kultúra korában, New York, Természettörténeti Múzeum - egy példa. Budapest, 2003, Magvető. 126.

Mátyás rejtélyes körülmények között leégett ó-kanizsai boltjára, amely hol szatócsboltként, hol gyarmatáru-kereskedésként kerül be az egyes szövegekbe.”6 Az 1969-es kísérleti regény, a Rovarház én-elbeszélője tudatosítja s tudatosan vállalja a megőrzést, a muzealizálást, az archiválást az apa vegyeskereskedése kapcsán, tudja, hogy feladata „menteni a menthetőt”. A bolt legnagyobb értékeinek a karton- és zománcozott pléhreklámokat tekintette, melyeket a padlásra mentett. Az egyik reklámtábla, mely „egy afrikai partok előtt horgonyzó kétárbocos hajót ábrázolt”, különös erővel hatott rá, nemcsak a távoli Afrikát idézte, hanem a gyermekkor vegyeskereskedéseit. A narrátorból feltör a panasz: „istenem, miért nem alakították át múzeummá azokat a vegyeskereskedéseket most minden atomjukat mint súlyos márvány- szobrokat járnám sírva körül”.7 Andy Warhol elhíresült mondása értelmében az áruház a legjobb múzeum, s a XXI. század múzeumi gyakorlatában a fogyasztói kultúra bekígyózik a múzeumokba, a kiállítótérből szinte észrevétlenül sétálunk át a museumshop terébe. Az üzletek e különleges típusai igazi ínyencségekkel várják a látogatókat, bennük nem érvényesülnek a múzeumi tabuk, a felkínált portékát megfoghatjuk, végigsimíthatjuk. A történelem során ez nem mindig volt ilyen egyszerű: a XIX. századi áruházakban az árut biztonságosan elzárták, és csak az elárusító közvetítésével lehetett hozzájutni, hasonlóképpen, mint a múzeumokban.8 A magasművészet egyedi és megismételhetetlen műremekeinek reprodukciói halomban állnak képeslapok, bögrék, esernyők, bevásárlószatyrok stb. formájában. A bécsi Museumsquartier középpontjában épp a múzeumi bolt helyezkedik el, a sajátságos dizájntárgyak paradicsoma, ahová igazi élmény betérni.

György Péter szerint „a Mail kísérteié járja be a Múzeumokat”, s „Benjamin modern hőse, a várost létében olvasó flaneur, a csavargó, a kirakatok előtt tanuló, a mindenkori jelent értő városlakó és múzeumlátogató figurája így olvad össze”.9 Tolnai Ottó áruháznovelláinak főhőse pontosan ennek a típusnak a képviselője, mely a városlakó és a múzeumlátogató összeolvadásából született. Az én-elbeszélő ugyanazt a magatartást tanúsítja az áruházban, mint a képzőművészeti esszék szerző-elbeszélője múzeumi sétái során, mindkét műfajban ugyan38