Irodalmi Szemle, 2014

2014/10 - KÉP/SZÖVEG - Áfra János: Kép épül, szöveg bomlik (tanulmány)

KÉ ÍVSZÖVEG ÁFRA JÁNOS KÉP ÉPÜL, SZÖVEG BOMLIK METANOIA PARK 1 Megtérés. Magyar Katolikus Lexi­kon. http://lexikon.katolikus.hu/ M/megt%C3%A9r%C3%A9s. html (Utolsó letöltés: 2014. április 26.) 2 Az olasz paragone (összehason­lítás) a reneszánsz óta a művésze­tek összehasonlíthatóságának és egyben hierarchiaharcának topo­sza. Leonardo da Vinci már szál­lóigévé lett mondata ízelítőt ad a vizuális művészetek és a líra felőli meghatározások egyoldalúságá­ból is: „Ha a festészetről azt mon­dod, néma költészet, akkor a festő méltán nevezheti a költészetet vak festészetnek.” Da Vinci, Leonar­do: A művészetek összehasonlítá­sa. Krivácsi Anikó ford. In Csorba F. László (szerk.): Leonardo da Vinci Válogatott írásai - Ízelítő a polihisztor életművéből. Budapest, 2007, Typotex. 149. .A. Metanoia Park szókapcsolat egy, a költészet és kép­zőművészet összekapcsolására építő projektet jelöl, amely ezzel a címmel mintegy paratextuális „várostáblaként” fo­gadta a kiállítás szöveges képi terébe érkező látogatókat. Egyúttal nyomban felvetette a kérdést - már azon keve­sekben, akik ismerik az első szó jelentését -, hogy a gon­dolatváltoztatás, a megfordulás, az átalakulás, a korrekció vagy a megtérés kertjeként érdemes-e közelíteni ehhez az anyaghoz? A görög „metanoia” jelentésárnyalatai közül vajon melyik érvényesíthető leginkább a kiállítás kap­csán? A Magyar Katolikus Lexikon pontosabb meghatá­rozása szerint „a kárhozat felé tartó ember megfordulása, jó, ill. jobb útra térése” is lehet a kifejezés jelentése,1 de vajon van-e értelme valamiféle megtérésként értelmezni egy vizuális költészeti alkotásokat képzőművészeti mű­tárgyakká átlényegítő tárlatot, illetve azt a kvázi fiktív teret, melyet a kiállított művek megképeznek? A kérdés magában is foglalja a választ, hiszen ezek a munkák lét­módjukból adódóan hangsúlyozzák, hogy mesterséges a határvonal líra és képzőművészet közt, s ilyen értelemben átírják a - tisztán elkülöníthetőnek vélt - művészi kife­jezésformák versengését tételező, paragone típusú2 értel­mezéshagyományt. Ez pedig annak belátására ösztönöz, hogy a médiumok szükségszerűen egymásba ágyazódva képezik meg a nekik tulajdonítható jelentéslehetősége­ket. Éppen emiatt vált figyelemreméltóvá ez az elsőként - 2014. április 3. és május 3. között - a budapesti kArton Galériában bemutatott projekt. Magolcsay Nagy Gábor zenész-költőként elsőd­legesen szövegeivel, Pántya Bea animátorként pedig koherenciateremtő vizuális tartalmakkal, a képi elemek kidolgozásával járult hozzá a kiállítás megvalósulásához. E két dimenzió elválaszthatatlanná is lett a munkák több­ségében, s talán éppen ez az alapállás, a képi és a szöveges aspektusok lényegi egybetartozásának belátása vezethet el bennünket bizonyos alkotói mechanizmusok jobb meg­értéséhez, a mű transzcendens és transzgresszív erejében való részesüléshez, egyfajta meditációhoz. Hiszen a vizu­16

Next

/
Thumbnails
Contents