Irodalmi Szemle, 2014
2014/1 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Benkő Krisztián: Proletárdiktatúra, avantgárd, Trianon (Szombathy Bálint Dada-tsúszda című kötetéről)
1 Tsúszó Sándor alakja - mint hamisítvány - már régen kering - nem csak - a felvidéki irodalmi szövegtérben. Szombathy mellett nagyrészt Hodossy Gyula és Hizsnyai Zoltán alkották meg életművét: 1. Legyél helyettem én - Tsúszó Sándor emlékkönyv. Duna- szerdahely, 1992, Lilium Aurum (a kötet bővített változatban újra megjelent 2011-ben). ’ Noguez, Dominique: Lenin DADA. Ford.: Szigeti László. Budapest, 1998, Balassi. utalhat a későbbi német SS-tisztre és Adolf Hitler személyes pilótájára (Hans Baurra). „Felfogva utolsó mondatának sértő jellegét, felállt, és a férfi után indult, hogy bocsánatot kérjen tőle, amiért kicsinylőleg szólt az alpesi tájról, egy másodpercre elfeledve, hogy a föld, ahol most jár, ennek az embernek a szülőhazája - írja a regény elbeszélője -, ennél fogva szent és sérthetetlen. Hans Bauer ekkor már a csomagjaival volt elfoglalva, kétségkívül úti céljához közeledett, a saját kis falujába, tehenei, kocsikerék-sajtjai, hektáros erdei, gyógynövényei és vásznai közé. Meg a családjához, ha volt neki” (17.). A bocsánatkérés által meghatottan, a két alpesi tájat ábrázoló „naiv” festménnyel illusztrált történet csattanójaképpen, Hans Bauer eljátssza a fiatalembernek harmonikán - jódlizás nélkül - Erik Satie egyik kompozícióját, és bemutatkozik a regény központi alakja is: a Felvidéken született (kitalált) Tsúszó Sándor,1 aki Párizs felé robog. Miközben elmerengve Bauer után néz, ahogy eltűnik a hegyi faluban, az elbeszélő Heidikékre és a száz éve megállt osztrák órára gondol - bár az olvasó már tudja, hogy egy jó évtized múlva (1938) egészen „vérpezsdítő és álomszerű” korszak fogja kezdetét venni Ausztria történetében: „az életük nagy álmát álmodó emberek [...] romantikája” (22.). 2. Amikor elolvastam Szombathy regényét, első benyomásom az volt, hogy hozzá nem áll túl közel ez a történeti avantgárd irányzat, mert - ugyan ezt a könyv végén nem említi - alapvetően abba a tendenciába tartozik értelmezése, amely a magyarul is megjelent, kétségtelenül szellemes Dominique Noguez ál-dokumentarista esszéjének, a Lenin DADA-nak a szellemiségét idézi.2 Magánlevelezésünkben úgy fogalmazott: „az első tanulmányomat 21 éves koromban írtam róla. Szeretem benne a meredek, hihetetlennek tűnő dolgokat. Sok mindenben elsők voltak, a felolvasó-estjeik valójában 76
