Irodalmi Szemle, 2014

2014/10 - DOBOS LÁSZLÓ ÖRÖKSÉGE - Dobos László öröksége - az Irodalmi Szemle körkérdése. Válaszolnak: Kulcsár Ferenc, Tóth László, Tőzsér Árpád, Varga Imre

DOBOS LÁSZLÓ ÖRÖKSÉGE

lenni meg többszörös nyomorúság. Volt? Tartalmi sémákkal, rontott nyelvvel aligha lehetett maradandót alkotni. Most, hogy leírtam a jelzőt, rákérdezek: mennyi lenne hát ez a maradandóság? Öt év? Egy évtizednyi? Húsz esztendő? Vagy netán ötven? Mint az öröklakásoké? S az érték? Mennyire helyi (kisebbségi) érték? Mennyire (össz)magyar? Mennyire európai? Mennyire világraszóló? S egyáltalán érték, tényleges tétel-e életünkben a kultúra, az irodalom, a költészet? Anyagi megbecsültség híján Kákániában (K&K) az intézmények, kiadók, szerkesztőségek vidékre szorulnak. S ez Felvidéken kétszeresen is vidék. Hol van már a pozsonyi Mihálykapu utcai szerkesztőség! Az élő téglákkal, a hivatásszerűen besúgó kartárssal? Hová tűnt a boldog tékozlások kora? A pártpojácák rémuralma? A följelentéseké? Hová a polgárságról való álmunk? Hát a kódok korai verseinkből? S hová lett mindaz, amit magunknak hittünk? Hová, amit magunkénak véltünk? Hová a borozók ködös mámora? Hová a mindennapok neurózisa? A hetente változó múzsáknak is ráncos lett már a melle.

Visszamosolygok a múltunk felé, és csak egy napsütött házfalat látok, s rajta fénylő írás

vala: Mene, mene tekel, ufarszin. Azaz: megmérettél (a mérlegen), és híjával találtattál.

Dobosék nemzedékének útja egyszeri. Amit a köznek-közösségnek kiharcoltak, megteremtettek elvárások nélkül, megmaradt. S marad is, ha megmarad éltetője, a közösség. Ha megmarad a kultúránk. Ha megmarad a magyarság. Ha megmarad Európé is a helyén, és a fényes szarvú, aranyszőrű bika nem iramlik vissza vele Ázsia sztyeppéire. Vagy az emlékezet nélküli jövőbe, ahol a múltat végképp eltöröljük (© Brestovsky Ernő). Volt már erre kísérlet. Éppen az „alapítónak” nevezett nemzedék boldogult ifjúkorában. Fújták lelkesen ők is az Internácit. Mi már nem lelkesedtünk érte. Kisdiák koromban a Szabadság! volt a kötelező köszöntés az iskolánkban. Mivel nyomasztó volt nékem e világi üzlet, rendszerint hozzámormoltam orrom alatt a csúfondárosan rímelő sort: Beszarott* a mi macskánk. Tehát ily módon: Szabaccsááág! Beszarott a mi macskánk.

Mert valami bűzlött Dániában.

'A gépem azt javasolja, hogy „Beszabott”. Értsünk már szót, palócul nem értő atyámfiai a pécében: bekakált, befosott, berosált.

12