Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - ÍZLESEK ES POFONOK - Csepregi János: Sajttal az öngyilkosság ellen (Farkas Balázs Nyolcasok című kötetéről)
ÍZLÉSEK ÉS POFONOK (Na jó, elárulom, eleinte kifejezetten bosz- szantó volt a számomra.) Az autisztikus figura, aki a mindennapi értelemben használt motivációkkal egyáltalán nem rendelkezik, akinek kapcsolatai nincsenek, ellenben a napi rutin ismétlése tölti ki az életét, akinek belső monológjaiból áll össze a textus, egész könnyen zsákutcát jelenthetett volna, azonban Farkas ennél sokkal ügyesebbnek bizonyult. Az elsőre kissé érdektelen figura, ahogy a már említett Kaspar Hauser esetében is, az átlagostól messze eltérő valóság-interpretációja ugyanis kifejezetten komikus és zavarba ejtő. Farkas minimalista és roncsolt, sokszor helytelenül használt nyelvezete pedig nemcsak arra alkalmas tökéletesen, hogy ezt a különbözőséget megjelenítse, de kiváló táptalaj a nyelvi humor számára is. (Nyilvános helyeken történő olvasáskor érdemes odafigyelni, hogy az ember ne röhögjön fel időnként hangosan.) A tudatos nyelvhasználat hatalmas munkát sejtet. A szerző és a szerkesztők ebből a szempontból olyan magasra tették a lécet, hogy a néhány helyen felbukkanó belső ellentmondások (például az idegen szavakhoz való viszonyulás, miszerint néha a legnagyobb természetességgel használ egyes kifejezéseket, míg máskor úgy tűnik, mintha ezek használata tőle végtelenül távoli lenne), az elbeszélőtől kevésbé természetesen hangzó mondatok vagy épp kikacsintások (a vicc Sárközy Bencével és a Magvetővel) határozottan zavarják az olvasót. Ellenben kifejezetten ügyes húzás az elbeszélő bemutatásában, hogy gyakran az olvasó számára teljesen feleslegesnek tetsző részletekre hívja fel a figyelmet, tovább erősítve az autisztikus jegyeket. Bár névtelen főhősünknek látszólag nincsenek valódi motivációi, mert az otthon gubbasztást és merengést annak nevezni kissé túlzás lenne, egy azért mégiscsak akad: valahogy el kell töltenie az idejét, le kell élnie az életét - a relatíve spontán cselekedetekhez a kulcs esetében legtöbbször egy-egy vállrándítással kísért miért ne? így sikerül elmélyülnie például Harry Potter életében (egyébként nem olvas könyveket), így ismerkedik meg különböző zenékkel, megy el irodalmi estre, egy vallási közösségbe vagy épp pszichológushoz. így próbálja ki a füvet, költözik vidékről a fővárosba vagy mondd le egy unalmában majdnem elkövetett miért ne öngyilkosságról, mikor egy találomra felhívott számon egy női hang azt mondja neki, hogy milyen kevés sajtot ismer. Nemcsak főhősünkre, de az egész világra, amiben él, jellemző a céltalanság, a dolgok önmagukért való jellege, ami a kötet szórakoztató karakterét sokszor eléggé brutális módon ellensúlyozza. A többi szereplőhöz való viszonya nagyjából konstans, ezek a nem túlzottan bonyolult, némileg tipizált figurák többnyire szórakoztatóan sablonosak és nagyon is saját mindennapjaink világára emlékeztethetnek. Azzal talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, miközben könyvtárosunkban látszólag semmi nem változik, élete azért fokozatosan más mederbe terelődik. Aki tehát szeretné megtudni, hogy egy könyvtári gyakornokból miként lesz egy utasszállító tömbházba csapódásának szemtanúja és túlélője, vagy épp olyan turista, aki a világ sajtlelőhelyeire zarándokol, majd ott sajtokat fényképez, annak a Nyolcasok komoly segítséget jelenthet. Aki esetleg arra kíváncsi, miként fordulhat elő, hogy egy munkájáért soha nem rajongó alkalmazottból egyszer csak cégtulajdonos lesz, hogy milyen út vezet az örök outsiderségből az apává válásig, az semmiképp ne hagyja ki Farkas Balázs könyvét, de aki kevésbé érdeklődő, az sem fog csalódni benne. 88
