Irodalmi Szemle, 2014

2014/9 - ÍZLESEK ES POFONOK - Pethő Anita: Természetes sodródás (Závada Pál Természetes fény című kötetéről)

ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

az elbeszélés menetét. Halványan ugyan, de érződik valamiféle erőltetettség abban, ahogy a szöveg aszerint alakul, amit a méh léillesztett képen látunk, márpedig valószínűleg a legtöbb olvasó lapozáskor először a képen látottakat konstatálja, s csak aztán kezd a szöveg olvasásába, így aztán mindig mintha a szöveg futna a képi mondanivaló után. Vagyis fogalmazhatunk úgy, hogy egy múltbeli esemény fikciós reprezentációja meg-megbicsakolhat, kitérhet természetes medréből az elbeszélői önkény által - mert végeredményben az is csak egy döntés eredménye, miért épp az a kép és miért épp ott szerepel a könyvben -, de magukat a megjelenített folyamatokat nem tudja kizökkenteni azok természetes alakulásából. Fikció

és valóság összejátszása (legkésőbb) ezen a ponton tehát kudarcra ítéltetett.

Mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy maga a regény is egy kudarcot vallott vállalkozás lenne, hiszen épp a tehetetlenség, a sodródás, az események passzív elszenvedése a lényege ennek a sok száz oldalas történetnek. S bár apróságnak, vagy ha úgy tetszik, felszínességnek tűnhet, de végeredményben mi sem éreztetné ezt jobban, mint hogy a személyes kapcsolataik révén bemutatott regényszereplők ugyanúgy szeretnek, gyűlölnek, reménykednek, vágyakoznak, hazudnak, csalnak és csalódnak háborúban, mint béke idején.

(Závada Pál: Természetes fény. Magvető, Budapest, 2014, 623 oldal, 6990 Ft)

86