Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - ÍZLESEK ES POFONOK - Pethő Anita: Természetes sodródás (Závada Pál Természetes fény című kötetéről)
IZLESEK ES POFONOK Pethő Anita Természetes sodródás ZÁVADA PÁL természetes fény CÍMŰ KÖTETÉRŐL M eggyőződésem, hogy összetett, több rétegű társadalmi folyamatokat és a hétköznapi szóhasználatban „történelmi” jelzővel ellátott kaotikus szituációkat leginkább egyéni sorsokat ábrázoló, a legközvetlenebb személyes kapcsolatokat előtérbe helyező regények révén lehet legkönnyebben a mindenkori jelen olvasóihoz közelebb hozni. Nincs ebben persze semmi újdonság, hiszen ha belegondolunk, ez élteti a mai napig a történelmi regény műfaját, és a történet- tudomány is jó ideje felfedezte már magának, elég csak a mikrohistória irányzatára és az olyan történeti munkákra utalni, mint Natalie Zemon Davis Martin Guerre visszatérése című könyve. Závada Pál Természetes fény című regénye egy monumentális és nagy ívű alkotás, ami bizonyos narrációs jellemzői ellenére is a XIX. századi nagyregények közeli rokona. Nyugodtan használhatjuk a regény kifejezést annak szűkebb értelmezésében is, hiszen a történet nagyon könnyen bevon saját világába, szereplői sorsa rabul ejt bennünket, és nem túlzás: a könyvet egyszerűen lehetetlen letenni. Pedig nem csupán fizikai értelemben beszélhetünk nehéz olvasnivalóról (a kötet több, mint 600 oldal), a történet ugyanis az európai történelem legsötétebb pillanatait, a káoszt, a katasztrófát, az elembertelenedés mértékét hivatott ábrázolni, miközben reflektorfénybe állított hősei életét követhetjük nyomon a múlt század harmincas éveitől kezdődően, különös tekintettel a második világháborúra és a közvetlen utána következő időszakra. A helyszín, a dél-alföldi vidék jól ismert a szerző korábbi regényeiből, s néhány korábbról ismerős szereplő (például Milota vagy Osztatníék) is fel-felbukkan a történet lapjain. Első ránézésre mintha Závada Pál a szlovák kisebbség világának korábbi műveiben megkezdett szisztematikus megírását folytatná, megint egy új szempontból, megint a több évszázados történet egy újabb szeletére helyezve a hangsúlyt, s nem utolsó sorban új narrációs technikákat alkalmazva a szövegben, ám idővel egyre erősödhet a sejtésünk: a Természetes fény inkább összegzése, betetőzése mindannak, amit Závadától eddig olvashattunk - a korábban megjelent írások csupán jegyzetek, előkészületek, bemelegítő stílusgyakorlatok voltak. A narráció ez esetben is vibrál a különböző nézőpontok között, észrevétlenül csúszik át a kívülálló elbeszélő mondanivalója egy levélrészletbe és vissza. Máskor egy szereplő által képzeletben végiggondolt, de nyomtatásban soha meg nem jelen(het) ő újságcikkel találkozhatunk, s akad, amikor az egyik karakter egyenesen a regény olvasóihoz fordul mondanivalójával. Bár Závada alapjában véve kevés szereplőt mozgat, mégis ezek a patchworkszerűen egymás mellé rakott más-más narrációjú szövegek és - némiképp paradox módon - a kívülálló elbeszélő kiegészítései, például azzal kapcsolatban, amit egyik-másik karakter 84
