Irodalmi Szemle, 2014

2014/9 - DOBOS LÁSZLÓ (1930-2014) - Tőzsér Árpád: Dobos László halálára (nekrológ)

szerkesztősége mint a Szlovák írószövetség magyar fóruma, sokáig az írószövetség épületében székelt (a mai Stefánik utcában; az ún. Szlovák Állam idején a magyar nagy- követség székhelye volt itt; a lap helyét az épületben szintén Dobos „harcolta” ki). Az Irodalmi Szemle szerkesztősége olyan elegáns helyiségben, helyen volt, hogy az író- szövetség külföldi vendégei rendre ott álltak meg először, s Dobost nézték az írószövetség elnökének. Lapunk (illetve hát persze elsősorban Dobos lapja) ezen külsőségeknek megfelelően (s persze nem ezek folyományaként) erős külföldi kapcsolatokkal rendelkezett, s mindig is a közép-európai régiók fórumának ambíciójával dolgozott. S hasonlóképpen a Dobos által igazgatott Madách Könyvkiadó is túlnőtte a nemzetiségi kiadó méreteit, volt úgy, hogy évente közel száz könyvet ki tudott adni, közvetíDOBOS LÁSZLÓ (1930-2014)

tette a cseh és szlovák irodalom kiemelkedő alkotásait a magyarországi olvasóközönség felé, s a közös könyvkiadási szerződések alapján a kiadó kiadványai a magyarországi könyvpiacon is tartósan jelen tudtak lenni.

Azaz a szlovákiai magyar szellemiséget és főleg irodalmat akármelyik kiterjedésénél fogva vizsgáljuk, Dobos László személyiségébe ütközünk: az elmúlt fél század jellegzetes, emblematikus alakja volt, nagy tervekkel és nagy teljesítményekkel. Ebben a korszakban tájainkon persze sok volt a nagy képzeletű, tehetséges ember: ő azon kevesek közül való volt, akik meg is tudták valósítani terveiket.

A „hegyek alatt” (Szalatnai Rezső nevezte így a felvidéki régiókat), az „Északi Géniusz” tájain (ezt Dobos szájából hallottam sokszor) Dobos László halálával egy korszak ért véget.

79