Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - BESTIÁRIUM - Gyenes Gábor: Peter Kľúčik (portré)
BEST1ÁR1UM ^ Gyenes Gábor Peter Keúcik Peter Klücik 1953-ban született Pozsonyban. Az iparművészeti középiskola után a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola grafika és könyvillusztráció tanszékén folytatta tanulmányait, mestere Albin Brunovskÿ volt. Önálló grafikákat, festményeket készít, ugyanakkor kiváló illusztrátor is. Diplomamunkaként Lewis Carroll Alice Csodaországban című művéhez készített illusztrációciklust. A szakma és a közönség figyelmét Astrid Lindgren Harisnyás Pippi című gyermekkönyvének illusztrálásával keltette fel 1985-ben. Klücik az úgynevezett Brunovsky-iskola képviselője. Ezen a 80-as években diplomázott grafikusgeneráción az a jelenség érződik, hogy stílusukat „mesterükhöz képest” fejlesztették ki, mindannyian erősen reflektáltak rá. Többen minden különösebb változtatás nélkül folytatták a Brunovskÿ- hagyományt (Karol Ondreicka, Vladimír Gazovic), néhányuk megtartotta a rajzosságot és a technikai pontosságot, de más irányba indultak - Dusán Kállay vagy Peter Klücik például a gyermekillusztráció felé -, és voltak, akik teljesen szembe mentek tanárukkal, mint például Vojtech Kolencík, aki a nagy formákkal, erős absztrakcióval és intenzív kolorittal dolgozik. Kl’úcik rajzos, részletgazdag stílusában érződik ugyan mestere hatása, mégsem egy epigonnal van dolgunk. Egyedi képiséget fejlesztett ki, mely Brunovskÿ munkásságával ellentétben teljesen elbeszélő jellegű, mentes a pátosztól, inkább a humor, a groteszk és egy jó értelemben vett gyermeki naivitás jellemzi. Míg Brunovskynál a szürrealizmus vagy - a Szlovákiában meghonosodott kifejezéssel élve - „imaginativ realizmus” fennkölt és tökéletességre törekvő, addig Klücik esetében játékos és vállaltan „tökéletlen”. Buja tájai, egzotikus állat- és növényvilága (melyek sok esetben keverednek, hibrideket alkotnak) valamiféle bűnbeesés előtti paradicsomi fantáziavilágot mutatnak be, amelyben a ragadozók szelídek, békességben élnek a növényevőkkel, sőt, a környezettől való függés is eltűnik: a hal a szárazon is megél, az elefánt pedig a fán... Ebben a fantáziavilágban nincs vadász és áldozat, rivalizáció vagy feszültség, csak békés együttélés. „Ezek azok az állatok, amelyeket az Isten a teremtésnél a kukába dobott, egyfajta skiccei a Jóistennek...” - nyilatkozta egyszer a művész a szóban forgó fantasztikus lények eredetéről. A kreatúrákat afféle „felsoroló” attitűddel mutatja be: ritkán lépnek egymással interakcióba, statikusan állnak vagy ülnek az egzotikus környezetben (melyben gyakran előfordulnak pozsonyi citátumok is, a vár, a Duna, az SZNF híd stb.). Egy bemutatót, karnevált látunk. A kompozíciók telítettsége, sűrűsége gyakran próbára teszi a néző befogadóképességét. Klücik leginkább a rézkarc technikájának mestere. Egészen pici (Ex Libris) és kimondottan nagyméretű (Al) grafikákat is készít, ugyanakkor a festészetet is gyakorolja. Rajzos, vonalas grafikáit finom színárnyalatokkal hangsúlyozza. Munkái majd minden szlovákiai galériában előfordulnak, számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, több könyv illusztrátora. Jelenleg a nagyszombati Ján Koniarek galériában nyílt kiállítása fiá53
