Irodalmi Szemle, 2014

2014/9 - BESTIÁRIUM - Benkő Krisztián: Farkasokkal táncoló (tanulmány)

szetalálkozik a nagymamával, akkor a hidrogén- és atombomba feltalálása nagy valószínűséggel elmarad:

Ne ugrálj nekem, mint borsó a dobon. Tiszteld a koromat.- Mi mást tisztelhetnék?- Vegyél vissza, kedves. Velem beszélsz így? Velem, akinek Robespierre a dekoltázsába nézett, akinek Franz Liszt tisztességtelen ajánlatot tett, aki majdnem látta Jókai Móricot, akit Kierkegaard el akart venni feleségül... [...] Akinek Oscar Wilde mondott egy közöletlen aforizmát...- Térj már a huszadik századra, nagymama.- A huszadik század még olyan közeli. De azt megjegyezném, hogy Teller Ede egyszer megfordult utánam” (155.).

A Finnugor vámpír angol fordításának brit kritikusa, Richard W. Jackson olyan fejlődésregényként is olvashatónak tartja a vérmesét, amely a (nagy)szülőktől való elszakadás ezúttal kegyetlen történeteként is olvasható: így válik a prózaian hétköznapi porszívó fegyverré, amikor a történet egyik legszimpatikusabb alakja, Oszkár bácsi - merő véletlen folytán - leszúrja, vagyis másodszor is meggyilkolja az éppen riválisává váló unokája életére törő nagymamát. A vámpírok végleges haláluk után puszta hamuként szóródnak szét a földön, és Jerna maga végzi el a gyászszertartást, a gonosz hárpia nagymama felporszívózását a szoba szőnyegéről. Zzzzzzzzz...