Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - BESTIÁRIUM - Odo of Cheriton: Hogyan választottak maguknak királyt a tyúkok; A varjú; A gólya és a farkas; Egy könnyező kopasz és a fogolymadarak; A macska, aki szerzetesnek adta ki magát; Példázat a vízikígyóról és a krokodilról; A róka, a farkas és a kútvödör; A róka, aki meggyónta bűneit a kakasnak; A ganajtúró bogarak és a paraszt; A pók, a légy és a poszméh (kisprózák, Polgár Anikó fordításai)
BESTIARIUM- Már eleget ettem, kiszállok - felelt a róka. - Te csak ereszkedj le, csodálatos dolgokat fogsz ott találni. Leereszkedett a nyomorult farkas, de a vízen kívül semmit nem talált. Reggel jöttek a parasztok, kihúzták a farkast, és halálra verték. A rókácska a Sátánt jelképezi, aki így szól az emberhez:- Ereszkedj le hozzám, a bűn kútjába, gyönyörre találsz itt és mindenféle jóra. A bolond beleegyezik, és leereszkedik a bűn kútjába, de nem talál ott felüdülést. Jönnek aztán az ellenségei, kihúzzák az istentelent, megverik és megölik. A Sátán sok jót ígért Ádám- nak, de sok rosszal fizetett. A RÓKA, AKI MEGGYÓNTA BŰNEIT A KAKASNAK Egyszer a tyúkólban volt a róka, ott érték az emberek, és botokkal olyan könyörtelenül agyba- főbe verték, hogy csak nagy üggyel-bajjal tudott egy résen át megszökni. Odébbállt, amint tudott, egy szénaboglya tetejére vetette magát és jajgatni kezdett. Hívta a káplánt, hogy jöjjön és gyóntassa meg. Jött is Chantecler, vagyis a kakas, aki az állatok káplánja. Mivel félt egy kissé Reinardus cseleitől, távolabb ült le. Reinardus megvallotta bűneit, s közben szájával egyre közelebb nyomult a káplánhoz.- Mért közeledsz felém? - kérdi a káplán.- Nem tehetek mást, annyira legyengültem, bocsássatok meg nekem - felelt Reinardus. Ezután meggyónta további bűneit, majd fejét nyitott szájjal a kakas felé fordította, elkapta őt és felfalta. Sok szerzetes, jobbágy és világi személy ilyen, akik gyengének és betegnek tettetik magukat, mégis mindig azon jár az eszük, hogy káplánjaikat és elöljáróikat felfalják. A GANAJTÚRÓ BOGARAK ÉS A PARASZT Valaki egyszer ganajtúró bogarakat talált és befogta őket az eke elé, az ökrök mellé.- Miért fogtál be ilyen állatokat az eke elé? - kérdezik tőle.- Mert örömömet lelem mindenben, ami nem visszafelé húz - felelte a paraszt. Gyakorta ösztökélte a ganajtúró bogarakat, ám amint azok egy tehénlepényhez értek, ott mindig elidőztek, s megtagadták a paraszttól az engedelmességet. Ilyenek sokan, akiket az Isten ösztökél és ostoroz, mocskos bűneiktől mégsem fogják magukat vissza. Róluk mondja Ámosz (4,10): „Dögvészt küldtem rátok, olyant, mint Egyiptomra, ifja- itokat fegyverrel öltem meg, táborotok bűze orrotokba szállt, mégsem tértetek meg hozzám!- így szólt az Úr.” 14
