Irodalmi Szemle, 2014

2014/1 - N. Tóth Anikó: „A vers élni segít” (beszélgetés Fűzfa Balázzsal)

választani azokat a rétegeket, amelyeket a tankönyvekben én eleve próbáltam felkí­nálni. Lesz egy főszöveg, és linkekkel kap­csolódnak hozzá azok a boxok, amelyek a könyvben is benne vannak. Hanganyag is tartozik majd hozzá. Ennek a struktúráját, arányait, színrendszerét, kódrendszerét kell a közeljövőben kitalálni. □ Legutóbbi komoly vállalkozásod egy kerettanterv-változat kidolgozása, mely a tankönyveidhez hasonló szellemben született.- Nagy öröm volt számomra, hogy felké­rést kaptam erre a munkára. A kerettan- tervet egy munkacsoport készítette, de nem titok, hogy а В változatot lényegében én csináltam. Tavaly ősszel egyébként az volt a felvetés Magyarországon, hogy csak egy kerettanterv legyen. Mivel azonban már 2002 óta kettő volt, egy irodalom­történet-elvű és egy problémacentrikus, tematikus szerkesztésmódú, ezért még az oktatásirányítók is látták, hogy az nagyon durva visszalépés lenne, ha csak egy len­ne. A végén az történt, hogy eleve kettő készült, de a bevezetés pillanatában az enyémet visszavonták. Nem is került nyil­vánosságra. Ez szíven ütött, botrányhely­zet volt, hogy felkérik az embert egy mun­kára, megcsinálja, aztán hivatalos értesítés nélkül egyszerűen nem vezetik be. Mikor rákérdeztem, mondták, hogy egy kicsit dolgozzam át, mert az a baj, hogy nagyon hasonlít a tankönyveimre. Ezt dicséret­nek kellett volna fölfognom. Mondtam is, hogy van egy kerettanterv, amelyhez kész a taneszközrendszer, van négy segédkönyv is, meg van az Irodalomtanítás a harmadik évezredben című elméleti összefoglalás. Van tehát 10-12 könyv, amit megelőz egy hatkötetes tankönyvkutatás is. Azt hittem, ez előny, de akkor megvádoltak azzal, hogy csak azért csináltam, hogy ügyesebben el­adjam a saját könyveimet. Akkor abban egyeztünk meg, hogy a kerettantervből kihúzom azokat a részeket, amelyek na­gyon az én könyveimre emlékeztetnek. Ezt elfogadtam kompromisszumnak, s lett egy általam vállalható kerettanterv. Úgy kellett megcsinálnom, hogy ne csak az én tan­könyveim, de más könyv is illeszkedhes­sen hozzá. Végül aztán mégis elfogadták a В kerettantervet is. □ Mennyire tudott áttörni ez a radikális szemléletmód?- Nem igazán. A könyveimet ötszázas példányban veszik. Van, aki szívesen és örömmel használja, de a zöme nem szereti a többletmunkát. Az a baj, hogy a magyar oktatásügy nem lát előre, csak a követke­ző választásig. Hogy 15-20-30 év múlva milyen kultúra és milyen irodalomoktatás lesz, ez a jelenben nagyon keveseket érde­kel. Az a mentés másként típusú gondolko­dás, hogy tudják, ki az a Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila még húsz év múlva is, merthogy tőlük tanulhatnak legtöbbet az élet lényegéről, ma nem társadalmi igény. Az oktatásügy a politika játszótereként mindig úgy működik, hogy ami mögött társadalmi igényt lát, azt próbálja kitelje­síteni, vagy ő maga próbálja direkt módon szabályozni. Nálunk még nincs skandináv modellre épített oktatásszabályozási rend­szer, mert a hatalom, a politika azt hiszi, hogy az oktatáson keresztül befolyásolni, egyformásítani tudja az emberek gondol­kodását. Az irodalom viszont arról szól, hogyan legyünk különbözőek. □ Végül beszélnél egy kicsit A 12 legszebb magyar vers című projektedről?

Next

/
Thumbnails
Contents