Irodalmi Szemle, 2014

2014/8 - Kittler, Friedrich, A.: Drakula öröksége 1. (tanulmány, Benkő Krisztián fordítása)

rátja, akik főleg Németországban a jelölőről és a jelöltről gondolkodnak, bármikor hallhatták (amikor csak akarták), mennyire egyszerűen működik ez a megkülönböztetés. Benne állnak a technikában, „az írott dimenziójában, mint olyanban”: „a jelöltnek semmi köze a fülhöz, csakis az előadáshoz - amit a jelölőben hallunk, az az előadás. Nem a jelöltet, hanem a jelölőt halljuk

.”5

Egészen pontosan arra vonatkozó tett, amit bejelentett. Aztán miközben a mester, mivel a mediális átkapcsolások kissé átírták összes beszédét, szerencsés helyzetbe került, említett beszédeinek előre gyártott változata tovább élhetett, így lettek a szemináriumának résztvevői, mivel csupán hallották őt, tiszta jelölői hatalmának kitéve. És a különleges adomány birtokában ez a jelölőlánc technikai interface nélkül is visz- szatekerhető. Amit a mester a távolból mond - a nők által és a nőkről -, csakis a nőkkel veszi kezdetét. Az 1916-os téli félév óta, amikor a bécsi egyetem Bevezetés a pszichoanalízisbe nevezetű kurzusán elhangzott a korábban nem hallott és olvashatóvá váló „Hölgyeim és Uraim!” üdvözlés, az ilyen visszacsatolások már nem lehetetlenek. A nők a saját fülükkel hallottak alapján teljesítették be legtitkosabb vágyaikat a diskurzusalapításra. Hallották, hogy őket is megtiszteli a fallikus jelölő (legalábbis Freud anatómiai miniatűrjében6), egyszerűen azért, mert egy egész évszázad után a nők többé nem voltak teljesen kizárva az akadémiai diskurzusból.

Minden, amit a professzor urak és a hallgató urak az emberről, a természetről, a szellemről és az alma materről meséltek, nevetségessé vált, mióta nőknek is be szabad ülniük az előadótermekbe. Kiderült számukra, hogy a mester egész másként gondolja. Hogy igazából vágyaik és mítoszaik alig termékenyültek meg a szellem és a természet univerzális fúziójától, sokkal inkább egy Don Juan kalandozott velük, aki őket csupán egyik-másiknak nevezte.7 Ami tehát csodálatos, hogy éppen ennek a női mítosznak a helyén egy női fülpár játszotta a magnó (Tonbandgerät) szerepét. Ezerhárom nő, akik egymás után következtek, hallgatta Leporello csábító spanyol szavait; de azt, ami Lacan pszichoanalitikai és matematikai szólamaiból kihallatszott, „természetesen csupán egyetlen személy vette észre - személyesen a lányom”."

' A korrektúrázásról lásd Lacan, Jacques: Le séminaire, livre XX: Encore. Párizs, 1975. 30.

5 Uo. 34.

6 Lásd Freud, Sigmund: Vorlesungen zur Einführung in die Psychoanalyse. 1917 (összes műveinek XL kötetében). 157.

7 Lásd Lacan, 1975. 15.

69