Irodalmi Szemle, 2014

2014/8 - Borbély András: Apokrif; A barátság; Antika; Gyermekbénulás; A harmadik képmás; Jeremiád; Az apai ág; Betyerusz király (versek)

államszocialista időkben, e három igencsak különböző férfi arcéle méltán jellemezhetné a korból a hagyományt, nagyapám az egyik rendőr fejét még belemártogatta a Maros jegén ütött lékbe, és kérdezgette tőle, románul, hogy szabad-e magyarul énekelni, azon a karácsonyi éjszakán nagyapám menekülni akart, de aztán rájött, hogy nincs hova, így másnap reggel borotválkozás közben a tükör előtt ült, mikor rátörtek a rendőrök, nagyanyám mosatlanul őrizte a kopott inget sokáig, melyben először verték véreresre a húsát, kellett is őrizni, mert beszélni ezekről a dolgokról utána nem lehetett, mikor meg már lehetett volna, jelentéktelenné vált az egész, már ők maguk is alig emlékeztek valamire, vagy szándékosan eltemették magukban az emlékeket, ezért olyan nyelviden ez a kor, hiányoznak a történetek, az egerek pedig megették azt az inget, pedig ez volt a verőn eikon nagyapám testéről, akit Szamosújvárra zártak be négy évre, politikai elítélt volt a helyszínből ítélve, egyébként ugyancsak A [szamosújvári] börtön szaga a címe az egyik híres íróval készült interjúkötetnek, a börtönökben, úgy látszik, ténylegesen is megvalósulni kezdett az osztályok közti egyenlőség, nekem meg volt egy unokabátyám, aki húsz év múlva, nyolcvankettőben, mikor én is születtem, karácsonykor szintén magyarul énekelt a központon, őt is négy évre zárták be, nagyapám meglátogatta és vitt neki szűrő nélküli Carpatit, akkoriban azt szívták, később jött a Snagov s a többi, nem tudom, az ő ingével mi lett, de nem sokkal utána, hogy nagyapám meghalt, jött egy arrogáns pap, és az esperest, aki ötven évig lakott itt a faluban, áthelyeztette Borszékba az öregek otthonába, pedig ő ismert itt név szerint mindenkit, és a kommunista