Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Csantavéri Júlia: Királylányok a hóban (a Jégvarázs című filmről)
HOL VOLT. HOL NEM VOLT ha - ezt a film tényleges antagonistája, a birodalom megszerzésére pályázó, csalárd Hans herceg kereken ki is mondja -, „teljesen átlagos” is. A mesékben, mint Boldizsár Ildikó a könyveiben rámutat, királylánynak lenni azt jelenti, hogy az illető részesül a Nap, a Hold, a csillagok, az aranyhaj, az aranyfolyó, a rózsa és az igazgyöngy által szimbolizált „hét szépség” adományából, fokozatosan magára ölti azokat a tulajdonságokat, amelyek segítik a (király)nővé válásban. A Disney-királylányok is mindenkor ilyen referenciális tulajdonságokat közvetítenek a nézők felé, bár ezek kevésbé örök érvényűek, inkább azt tükrözik, hogy az adott időszakban milyen ideálképet dédelget magában a közönség egy sikeres iíjú hölgyről. Anna hercegnő Barbie babákat megszégyenítően karcsú és elegáns, vörös haja mégis valami fékezhetetlenségre, lázadó hajlamra utal. Életereje kirobbanó, önbizalma töretlen, csak a nővére jelenlétében bizonytalanodik el. Tudja, hogy mit akar, és kész küzdeni és változni érte, néha még meggondolatlan, de az érzései erősek, saját maga akarja irányítani a sorsát. 3D-s komputeranimációval előállított gumibaba-fi- gurájából is sugárzik a kedvességet egy csöpp szemtelenséggel ötvöző, bizonytalanságát magabiztossággal álcázó, tipikusan amerikai stílusú tini báj. Mivel azonban a Disney mesefilm- dramaturgiája nem elégedhet meg egy epikus történettel a hősnő fejlődéséről, hanem drámai tétre is szüksége van, Anna a filmben nemcsak azért indul útnak, hogy hazahozza a nővérét, de egyben az egész világukat pusztulással fenyegető veszélyt is el kell hárítania, hiszen Elza fékezhetetlenül előtörő és egyre erősödő havat és jeget előhívó képessége miatt a birodalom a fagy fogságába került. Elza, a másik királylány a Jégvarázs alkotóinak legjobb leleménye. Az eredeti mese Hókirálynője és az elrabolt Kay szerepeinek összevonásából születik meg ez a komplex figura, aki egyszerre pusztító és egyben magányra kárhoztatott áldozata is a saját erejének. Elegánsan visszafogott és elzárkózó alakja révén a szerzők a másság által generált ősi konfliktust hozzák be a történetbe, ami mai világunk egyik legvitatottabb problémája, és éppen ezért számtalan új történet és éppígy számtalan korábbi Disney-mesefilm is szövődik köré. Andersen sok más meséjében szintén kitüntetett helyet foglal el ez a téma (gondoljunk csak A rút kiskacsára vagy A rendíthetetlen ólomkatonára, a Hüvelyk Pannára vagy akár A kis hableányra - amelyek szintén szerepelnek a Disney klasszikus adaptációi között), így beemelése nem hat idegenül. Elza kislánykorától kezdve azt tanulja a szüleitől, hogy képességét szigorúan titokban kell tartania, ami egyet jelent saját személyének az elrejtésével: kezére kesztyűt húz, ajtaja zárva marad a húga előtt, sőt végül maga a várkapu is bezárul, nehogy valaki megsejtse, hogyan állnak a dolgok. A tiltás olyan erős, hogy a szülők halála után sem oldódik, Elza úgy lép a felnőttkorba, válna királynővé, hogy súlyos titok nyomasztja, és első megközelítésre úgy tűnik, ez a titok éppen ő maga. A koronázási szertartás profi feszültségadagolása mellett ez az egyik oka, hogy Elza „coming out”-ja a hóval borított Északi-hegységben, az Oscar-díjas betétdal, a Let it go!, olyan ellenállhatatlan felszabadító erővel hat a nézőre. Azt üzeni: vállald önmagad! Szabadulj meg a mások által rád kényszerített képmutatástól! Használd az erőd, építs egy gyönyörű világot, ami csak a tiéd! Melyik gyerek és melyik felnőtt ne vágyna erre? Ez a gyönyörű világ, a hó és jég hazája Andersen meséjének átfogó metaforája. Ott Kay azt magyarázza Gerdának, milyen tökéletes a hópehely, milyen szabályos, hibátlan, csillogó szépség. De Gerda tudja, hogy a tökéletesség, ha rabul ejt, megöli a lelket. Elza jégpalotája méltó megjelenítése a Hókirálynő kastélyának, a szabadság kristályos szépségével veszi körül úrnőjét, de ennek az az ára, hogy ugyanakkor el is zárja a világtól. Andersen meséiben semmi és senki nem eleve rossz vagy jó, de M