Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Papp Ágnes Klára: Mindenkinek megvan a maga Voldemortja (tanulmány)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT 7 Ezek a próbatételekben megnyilatkozó képességek, tulajdonságok egyszersmind a tündérmesét, a mítoszt megalkotó közösség (szóbeli műfaj esetében egyértelmű az alkotás kollektivitása, írott mesék esetén természetesen a mű sikerén lehet lemérni viszonyát a közösséghez) értékrendjéről árulkodnak. A tündérmesék forrásául is szolgáló mítosz kapcsán így ír Meletyinszkij: „A mítosz megmagyarázza és szentesíti a fennálló társadalmi és kozmikus rendet, e rendet pedig úgy értelmezi, ahogyan az az adott kultúrára jellemző.” Meletyinszkij, Jeleazar: A mítosz poétikája. Budapest, 1985, Gondolat. 217. * Erről magyarul részletesebben - Birtalan Balázs: Harry Potter és a pszichoterápia. In uő: Aszalt szilva naplementekor. Mémtörténetek. 2008, Katalizátor Kiadó. 9 Propp: i.m. 79. len tulajdonságokat7 szimbolizálnak: erőt, bátorságot, ravaszságot vagy a segítőtársak (például állatok) megszerzéséhez szükséges könyörületet, jószívűséget. Itt is sok ilyen próbatétel van, de ezek a tulajdonságok sokszor varázseszközök megszerzésével vagy varázslatok megtanulásával, varázsitalok főzésével lesznek egyenlőek, mint a patrónus-bűbáj elsajátítása vagy a százfűléfőzet elkészítése. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a hangsúly áthelyeződik a képesség bizonyításáról az elsajátítás, a tanulás folyamatára (a varázstárgy jellemző módon nagyon sokszor könyv, amiben az adott bűbáj le van írva). Jellemző vonása az is a regénysorozatnak, hogy a próbatétel gyakran nyomozás formáját ölti magára, megint csak a szellemi teljesítményeket részesítve előnyben a fizikaiakkal szemben. Még inkább érdekes, hogy - szemben a mesék próbatételeivel - a belátás összetett, önreflexív folyamata meghatározó szerepet játszik ezeknek a készségeknek az elsajátításában (nem egyszer maga e belátás megszerzése a próbatétel tétje): példaként idézhetjük Harry küzdelmét Voldemort látomásaival a Főnix Rendjében, amelynek tanulsága pontosan annak belátása - amire többen is figyelmeztetik hősünket a történet során -, hogy nem minden esetben hihet ezeknek az álmoknak, sőt, mivel uralkodnia kell önmagán, uralnia kell képzeletvilágát is (amit majd az okklumencia köteteken át sikertelen tanulása és a végső küzdelem során való elsajátítása láttat be vele). Ezeken a példákon megfigyelhetjük, hogyan épül bele a varázsmese felépítésébe, jellegzetes szimbolikus értelmű motívumába (a próbatételbe) a lélektani összetettséget feltételező ábrázolásmód. Ugyanígy többen is leírnak olyan motívumokat Rowling regénysorozatában, amelyek lélektani jelenségek képének tekinthetők, mint a depressziós állapotot megtestesítő dementorok.“ Azt is mondhatjuk ezek szerint, hogy e fordulatok kettős kódo- lásúak: szimbolikusak, egyszersmind pszichológiai szempontból realisták. A kettős kódolás további nyomait kell keresnünk a regénysorozat motívumaiban. Ez természetesen mindenekelőtt az emberábrázolás kérdésére vonatkozik: vannak-e jelei a műben a tündérmesék attribútumokkal meghatározható, szimbolikus figuráinak? Első látásra két alak látszik megfelelni ennek az elvárásnak: egyrészt Voldemort, aki némileg modernizált formában, megtestesíteni látszik a Gonosz alakját, a - Propp kifejezésével 50
