Irodalmi Szemle, 2014

2014/1 - Ardamica Zorán: Féregérke (novella)

szóba sem jöhetett. Soha senkit meg nem bántott vonzalmával, közeledésével. Inkább csak hagyta megtörténni, ami megtörtént, s csendben hagyta bevégződni, ami befejezésre ítéltetett. Lárma, jelenet és nyilvánosság nélkül.

A hatalom emberei mégis kiszagolták mindkét nemhez való vonzódását, ami az ő értékrendjükbe már nem fért bele. S mivel erkölcsi normáikat az oktatásügyre szintén kiterjesztették, a továbbiakban csupán legkevesebb három éve házasságban élő, minimum két gyermekkel rendelkező heteroszexuálisok maradhattak a pedagógusi pályán. Egy ilyen takarítás aztán a bérköveteléseknek szintén elejét vette, mert már mindenki örült, hogy egyáltalán van állása.

Féregérke először életében radikális módon védeni kezdte jogait. Egészen a minisztériumig fellebbezett. S mivel egy-egy benyújtott okmány időnként rejtélyes módon az aprólékos iktatásvisszajelzés-kérések dacára elveszett a hivatalok labirintusaiban, a minisztériumi beadványt személyesen vitte a fővárosba.

Ez lett a végzete. Kifelé jövet megállt egy gyanúsan algás akvárium előtt. Rá kellett döbbennie, igen, létezik szentimentális szerelem első látásra. Teste megmerevedett, és olyan kellemes bizsergés fogta el, amilyet még sosem érzett. Nem volt képes tovább menni. Csak nézte azt a valakit, aki egy másodperc alatt rabul ejtette érzéseit. Tudta, most történt meg életében az, amihez képest még legtöbbre tartott hivatása elvesztése is csupán mellékes lehet. Tudta, most olyasmi kezdődött el, ami a legkiválóbb romantikus regényekben és a legvacakabb szappanoperákban szokott csak elkezdődni, s ami vagy megváltoztatja sorsát, vagy megöli.

Az üvegfal mögött megpillantotta álmai addig ismeretlen lovagját, egy tökéletes alakú szivárványos öklét. Ö egy, a vadonban már kihalt faj utolsó példánya volt. A minisztérium folyosóján porosodó akvárium fogságában élt a zavaros vízben. Dísztárgyként, amelynek ritkaságával, a vele való törődéssel kérkedni lehet, amikor az jót tesz a PR szempontjából. Különben pedig kit érdekel... Féregérke először csak nézte, aztán vágy fogta el. Hamar kiderült azonban, a szépséges szivárványos ökle számára teljesen elérhetetlen. Hiszen beszélni sem tud vele. Ennek ellenére ismerkedni kezdtek. A hal testbeszéddel kommunikált, felajzva, ám szomorúan tudatta Féregérkével, vallása sajnos tiltja a más fajokkal való keveredést. Hiába végzett egyetemet, hiába szerzett filozófiai doktorátust, magánya vágyai ellenére sorsszerű és feloldhatatlan. így ő sajnos vadon haló társait követve fogságban (ráadásul kirakatban!) szintén ki fog halni, csupán idő és akváriumtakarítás, azaz politika kérdése a dolog. (Az akváriumtakarítási közbeszerzésben eredménytelen cég fellebbezett, a döntésre még minimum hat hónapot kell várni, addig nincs takarítás. Ennyi idő alatt kiváló testi kondíciója sem mentheti meg, elpusztul a mocskos vízben.) Szabadon eresztve vége, megfulladna a levegőn, a fogság tartja még életben, de már csak napokig. Számára nincs menekvés.

Pedig ő teljesen tiszta faj.

Elvileg genetikai állományának egy szeletét menthetné meg ez a zavaros vizében és lelkében hirtelen lobbant szerelem, ha utód származhatna belőle.