Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Forgács Miklós - Szászi Zoltán: Az égig érő fa (mesedráma)
HOL VOLT, HOL. N LM VOLT (A Kanász időközben és nagy nehezen talál magának sok rozoga ló között egy közepesen katasztrofálisát, elér vele a Sárkány birodalmába, és hirtelen és derült égből a házimunkától sorvadozó Etelka szeme elé kerül...) YÎ Kanász: Gyere, Etelka... Etelka: Pszt! Kanász: Próbáljuk meg elérni a sárkány birodalmának határát... Etelka: Pszt! Pszt!!! Kanász: Mert azon túl már nincs rajtunk hatalma! Etelka: Psssssssz... (Csók és rohanás) Sárkány: Sárkány lova: Sárkány: Sárkány lova: Menekülő dal Sildünk, futunk, repülünk, felfelé szárnyalunk, lebegünk, tekerünk, lefelé bámulunk! Nincs tavaszunk, se telünk! De csodás, de csodás, A táj csak egy látomás. Hát teneked meg mi bajod van, te vén csontkollekció? Saskeselyűk cincálják a vesédet, kerge sakálok nyalogassák reszelős nyelvükkel a zúzádat simára! Hát már a valódi orosz kaviár meg a francia pezsgő sem ízlik? Mit óhajtanál még? Nyihehe! Viszik az asszonyt, Drakkusz uram! Á! Á! Á! És szerinted ásítozhatok unottan még egy hétig a baldachinos ágyamban? Elrágcsálhatok tíz zsák pisztáciát? Haraphatok hozzá száz tepsi aszalt szilvát? Leöblíthetem ezer hordó serrel? Ásítozhatsz, rágcsálhatsz, haraphatsz, kedved szerint öblíthetsz, förmedvényes uram, akkor is utolérjük őket, még ha fel sem ébredsz, ha megeszed a zsákokat, a szilvafákat és a hordókat, akkor is. Alhatsz, falhatsz, horkolhatsz, szuszoghatsz és majszolhatsz! Utolérjük. Csak nyugi. Szunyi, zaba, pia... Üldöző dal Siklunk, futunk, repülünk, felfelé szárnyalunk, lebegünk, tekerünk, menekülőt bámulunk! Nincs tavaszunk, se telünk! De csodás, de csodás, A táj csak egy látomás. 33
