Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Forgács Miklós - Szászi Zoltán: Az égig érő fa (mesedráma)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT Harmadik: Első: Harmadik: Második: Harmadik: Második: Harmadik: Első: Vándorok: Első: Második: Harmadik: Első: Harmadik: Második: Első: Öregember: Király: Királylány: Öregember: Király: Királylány: Öregember: Király: Királylány: Öregember: Király: Királylány: Öregember Király: Királylány: Öregember Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tenyér. Azt mondtuk, összevisszaságot nem ér. Akkor is ez a valódi eleje ennek a mesének. A tiédnek esetleg. Irigy kutyák, azért, mert én mesekezdtem a legjobban! Na jó, tudjátok mit, rakjuk össze a hármat. Nem bánom, odaadom az enyémet. Rendben, legyen közös mese. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy bölcs beteg öreg király, akinek a tenyerén egy szép napon kinőtt egy csodatermő égig érő almafa. Akkora tenyere volt, akkora. Nagyobb, mint ő maga? Belefért az egész birodalom. Erre most már én is kíváncsi vagyok. De azt ugye tudjátok, hogy ezen a tenyéren nemcsak egy almafa nőtt, hanem ebből a tenyérből jósoltak is. Persze, mivel egy különös öregember penderült hozzá. El ne feledkezzünk a szépséges királykisasszonyról sem, ő is ott pipiskedik valahol a tenyér körül. Hmmm. Na. Ó! Jaj. Hát. Igen. Jaj! Ó! Ó? Ó! Jaj! Fúúú. Nem igaz. Hihetetlen. Na ne. Jól látom? Komolyan? A szemem káprázik. Félelmetes. Még ilyet! Tényleg? Most tényleg? Ha nem látnám, el se hinném. Fúúúú. Na, még ez is. Na de ezt már nem. Nem, nem. Lehetetlen. Hehehehe. Ilyen nincs. Nahát. Elképesztő. Na, még egyszer. Mi van? Ó! Jaj! Pedig. Minden arra mutat. Ez a megoldás. Ez van. Hiába. Hiába. El kell hinni. Hihetetlen, de mégis. Lehetetlen, de mégsem. Egy tenyér mégsem hazudhat. Akkor is furcsa. Akkor is különös. De nem reménytelen. Igen, igen. Ha igen, akkor csakis így. Nem, nem, de, de, bár, mégiscsak, no de, hogy, hát pedig... Ez van. Keresztül-kasul, jobbra-balra, sehogy és bárhogy, mindig ugyanaz jön ki. Na de mi? Ó! Jaj! Bölcs, öreg királyom, te beteg vagy! 26
