Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Garajszki Margit: Bobula (mese)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT Este Bobula mindig megnézte az esti mesét, és ha sikerült ébren maradnia, akkor a híradó elejét is. A nagypapája szerette a híradót. Jobban, mint az esti mesét. Bobula tudta ezt, de sehogyan sem értette, miért van így. Ebben az egy dologban nem egyezett a véleményük a nagypapával. Ma este egy nagy fehér repülőgépet mutattak a híradóban, amelynek azonban nem voltak szárnyai, mint Sah repülőgépének. Feltűnt még pár vastagon bebugyolált ember. Mindannyian mosolyogtak. Az egyikük azt mondta, hogy a Holdra készülnek. A HOLDJÁRÓ- Ha ők felrepülhetnek a Holdra, akkor én is - jelentette ki Bobula reggel, mihelyt kinyitotta a szemét. Csakhogy neki nem volt olyan szárnynélküli repülőgépe, mint amilyet a tévében látott.- Az rakéta - magyarázta Sah. Hogy hol lehet rakétát beszerezni, Bobula nem tudta, de azt biztosan tudta, hogy fölfelé kell elindulnia. Átkarolta az öreg cseresznyefát és elkezdett felfelé kúszni. Hiába nyomta őt Sah alulról, nem sikerült elérnie még az alsó ágakat sem. Bobulának eszébe jutott, hogy talán fel kellene mennie a szalmavár tornyába. Eddig még meg sem merték közelíteni a palota tornyát, mert a Csipkerózsikából tudták, hogy ott kifejezetten rosszindulatú, vénséges vén öregasszonyok is előfordulhatnak. Ez alkalommal sem sikerült legyőzniük a félelmüket. Bobula inkább hozott Safinak egy buborékfújót, és elmagyarázta neki, hogy olyan nagy buborékot kell fújnia, hogy fel tudjon rá ülni. Sah mély levegőt vett. Olyan volt, mint a béka, mikor felfúvódik, hogy elriassza az ellenségeit. A buborék egyre csak nőtt és nőtt, míg végül útnak indult. A kislány nekifutásból felugrott rá, ám a buborék felszíne olyan csúszós volt, hogy egy-kettőre a földre huppant.- Már csak egy megoldás maradt hátra! - jelentette ki, miután feltápászkodott a földről. Kimentek a ház elé, és az árokban nagy csokor gyermekláncfüvet szedtek, de olyat, ami már elvirágzott. Óvatosan tépkedték őket, nehogy megsértsék az ejtőernyős fejecskéket, különben az egész terv dugába dőlt volna. Bobula felkészült a repülésre, Sah megint felfúvódott, mint egy béka, és erősen kifújta a levegőt. Egy pillanatra minden fehér lett. Bobulának se kellett több. Annyi gyermekláncfű-ejtőernyőt kapott el, amennyit csak tudott, és egyre feljebb és feljebb emelkedett. Mivel most nem tudott integetni a kezével, csak a lábacskáival kalimpált örömében. És repüüüült...- Ez csodálatos - sóhajtott, és teljes elragadtatással szemlélte a lábai alatt heverő világot. Hirtelen minden olyan más volt! És olyan kicsi! Sah is egyre kisebb lett. Egy idő után már olyan kicsi volt, hogy Bobulának nevethetnékje támadt. De nem engedhette meg magának a kacarászást, mert még szétrebbentek volna a gyermekláncfű-ejtőernyők. Sah kezdetben hevesen integetett Bobulának, de a repülési idő hosszúra nyúlt, és a kisfiúnak már nem volt kedve a ház előtt álldogálni, meg a nyaka is megfájdult, hát inkább hazament. Nem látta, ahogy kis pajtása megtalálta a Holdat, elegánsan kézbe vette az új kalapját, és azt sem látta, mennyire meglepődött a Hold, hogy valaki fényes nappal rábukkant az égen. A meglepetéstől tüsszentett egy hatalmasat, úgyhogy a gyermekláncfű-ejtőernyők 20
