Irodalmi Szemle, 2014

2014/1 - KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ - Gyenes Gábor: Vakhit vagy meggyőződés (Alister McGrath Dawkins istene című kötetéről)

KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ

agresszív, leegyszerűsítő és ítélkező attitűdöt vesz fel. A dawkinsi levezetéseket egyenként górcső alá veszi, és logikai kifogásokkal, helyenként a teológia történetéből vett ellenpéldákkal támadja azokat. Felteszi és vizsgálat alá vonja azt a kérdést is, hogy a vallásosságnak vajon milyen pozitív és negatív hatásai vannak az ember életére, és információit Dawkins állításaival veti össze.

Dawkins számára az istenhit egy olyan világmagyarázat, amely nem a világ értelmezésén és vizsgálatán alapul, hanem egy leegyszerűsített és erősen antropomorfizált modell. Véleménye szerint a tudományos hozzáállás és kutatás nem egyezthető össze a hittel, a darwinizmus alternatívája csak Isten vagy a lamarckizmus lehet, viszont ezeknek egyike sem működik a világot magyarázó elvként.1 Definíciója szerint a hit „vak bizalmat jelent bizonyítékok hiányában, sőt még a kényszerítő bizonyítékok ellenében is.”2 Dawkins legfőképpen a kreacionizmust támadja: az evolúciós elmélet mind darwini, mind későbbi genetikai szintű magyarázata kizárja a tervezettséget, ehelyett egy dinamikus, folyvást változó rendszerként magyarázza az élővilágot, amelynek alapegysége a replikátor: a földi élet esetében a gén. A molekula replikáim igyekszik önmagát, és ahhoz, hogy minél nagyobb hatásfokkal működjön az önsokszorosítás, túlélőgépeket hoz létre: biotokokat, azaz élőlényeket. A túlélőgépek folyamatos fejlődésen mennek keresztül, mivel versenyhelyzet alakul ki közöttük génjeik megőrzése céljából: így az egyszerű formák összetettebbé vállnak. Ez a koncepció magyarázni tudja a szervetlen anyagból a szervesbe való átmenetet, az élővilág jelenségeit, működésrendszerét. Dawkins szerint a rendszer „fölöslegessé” teszi Istent, mivel nincs tervezettség, nincs cél, nincs jó és nincs gonosz. „A minket körülfogó világmindenség pontosan úgy viselkedik, mint amire akkor számítanánk, ha semmiféle tervszerűséget, célt, gonoszát és jót nem hordozna a mélyén, csupán vak könyörtelen közömbösséget”3 - állítja Dawkins. Az embert helyzetéből kifolyólag viszont ő maga is különlegesnek tartja, az egyetlen olyan fajnak, amely tudatosan képes vizsgálni a világot, és bizonyos esetekben ellent tud mondani az önző gé1 Dawkins, Richard: „Survival Machine.” Brockman, John (ed. ): The Third Culture. New York, 1996, Simon & Shuster. 75-95.

1 Dawkins, Richard: Az önző gélt, Budapest, 1986, Gondolat. 248.

' Dawkins, Richard: Folyam az édenkertböl. Ford.: Béresi Csilla. Budapest, 1995, Kulturtrade Kiadó. 119.