Irodalmi Szemle, 2014

2014/6 - FELVIDÉKI KÖDLOVAGOK - Csehy Zoltán: Walt Whitman Szlovenszkón és Szíriában (tanulmány)

34 Tóth László (szerk.): Szélén az országúinak. Csehszlovákiai magyar líra (1918-1988). Budapest, 1990, Széphalom, 33-34.

35 farno József: Prometheus. Versek. 42-43.

36 Uo. 49.

tetés révén valósítják meg azt az antipoétikus látásmódot, mely ellenverset, a vers negatívját képzi meg és mutatja fel paradox módon versként. Az Én című Jarnó-vers34 olyan rideg és antipoétikus nyelvet működtet, hogy szinte fényképként funkcionál. Az akusztikus regiszter primátusát az objektív tárgyilagosság pozícióira cserélő költészet ereje a szenvtelenség gesztusának köszönhetően sokszorozó- dik meg, az én saját verbális tükörképének foglyává válik, mely egyre közelebb kerül, egyre vészesebben közelít az eredetihez, elmaszatolásra, homályra nincs lehetőség:

„Szeretem a jólfőzött ételt, az alkoholt s a nikotint. Színházba szoktam járni, s illedelmesen tapsolok a felvonások végén.

Tudok magyarul, németül, latinul,

ismerem Walt Whitmant, Baudelaire-t és Rimbaud-t,

olvastam Zolát, Ibsent és Dosztojevszkijt.”

Ezt a tendenciát már a Börtön című vers35 is megelőlegezi: itt viszont a szimultán valóságok sorjázása hírlaphírsze- rűen jelenik meg, tökéletes rajzot adva egy korszak érték- és vágymintázatáról:

„Tegnap egy zsidót elvertek az uccán.

Estély a kormányzónál a várban.

A villamos elgázolt egy embert. (...)

A gólyavárban előadás lesz holnap a keresztény ethikáról.

A miniszterelnök meghűlt: láza 37,1.”

A magam temetése című vers36 egy szakasza jól modellálja azt az utat, melyet ez a versnyelv bejár: „a nagy röpülésből hétköznapba esni”. A hétköznapok antipoétikus szövegeléseiben megtalált költészet tematikusán fényképszerűén valóságos, zeneileg viszont absztrakció: a létezés olyan zenei mozgását rögzíti, mely széttartó, szimultán, kombinatorikus és provokatívan természetes.

34