Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - FELVIDÉKI KÖDLOVAGOK - Csehy Zoltán: Walt Whitman Szlovenszkón és Szíriában (tanulmány)
28 Uo. 61. 29 Antal Sándor: Garabonciás ének, vagy inkább öreges tempójú beszédek ezek olyan kényes belsővilági dolgokról, istenes asszonyos nyugtalanságokról, amikről a mostani nagybecsületü költők átallanak énekelni. Brastislava-Pozsony, 1924. 30 Bollobás Enikő: Az amerikai irodalom története. Budapest, 2005, Osiris. 158. 31 Jarno József: Prometheus. Versek. 65-67. A saját írással való szembesülés kiöli a teremtés örömének naiv illúzióját: „mikor találkoztam a magam írt betűkkel: / komorak lettek és némák”. Az írás életre kelése traumatikus élménnyé válik, mely az anyagiság, a testté válás révén lebénítja a teremtő testet is, szétforgácsolja, átalakítja és a részeket önállósítja: „elfogyott a lábam, / a kezem részeg, / a szemem meg halott ”.28 A nyelv belső struktúráit kiaknázó logikai építkezés, az organikus fejlesztés whitmani hagyományai lépten-nyomon kiütköznek a kötet versein, s a Jarnó- féle szabadverset eltávolítják mind a Füst Milán-féle pindarikus jellegű artisztikumtól, mind a Kassák-féle szimultán nyitottságtól. Járnó költészetesztétikájára hatással volt Antal Sándor egy esztendővel korábbi verskötetének szabadvers-poétikája is, noha a céltudatos archaizálás és a régi magyar irodalom formakultúrájára való rájátszás Antal kötetét egészen más paradigmába rendezi.29 Egy epikus narratívába lépünk, mely ugyanakkor nélkülözi magát az epikumot: a felsorolás, az előszámláló megjelenítés áradatpoézise bontakozik ki előttünk, melyben a megnevezés öröme legalább annyira fontossá válik, mint az elhallgatásé. Bollobás Enikő írja Roy Harvey Pearce nyomán, hogy Whitman „a nyelvet belső énje »ádámi« kiterjesztésének tekintette, s ehhez járul még a nyelv performatív funkciójának hatalmi fétisként való elgondolása.30 Jarnó ez utóbbit alighanem másként látja, de ő sem hisz az absztrahálható metrum szövegtelenitett létében, s a belső logika által determinált anyagiság tényálladékának megfelelően egyéníti a szöveg test- vagy anyagstruktúráit. A nyitott és nyitódó, a folytatható vagy folytatódó forma természetes organizmusként tételeződik nála is, akárcsak mesterénél. A vér című vers31 áradásának esztétikai koordinálhatósága az izokólonszerű szerkesztés mellett az enumerációs gesztusok révén nyer létjogosultságot. A kiömlő vér drasztikuma és dinamikája szélsőséges dimenziókat nyer: „Néztem a földet s egyszer csak láttam, / hogy a házak közül / vörös folyással / jön felém / a vér”. A vér felfokozott anyagisága hirtelen textuálissá minősül vissza, s ömlése az ének, az írás analógiájává alakul, hogy aztán megint visszatérhessen a metaforikusból az anyagiba, a közönségesből a kozmikusba, a referenciálisból (a háború terjedése) az eszkatologikusba: 32
