Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - Varga Imre: Reggelnapló 12. (próza)
(Megtapasztaltad, vagy csak olvastad, csak gondolod?) Van-e (állandó, tudatos) kapcsolatod vélt éned forrásával? Honnan a vágyaid? Ki mondja azt, hogy nyomd el őket? S ha kiéled a vágyaid? Az ingerültség, a harag, vajon jó érzés-e? Ha tudatosítod, átéled, javadra válhat, mert átalakítod. Mert átalakít. Meddig kísérnek a gyengeségeid? A meditáció tökéletessé tesz? De hiszen már minden magában tökéletes. Ki az a bolond, aki azt hiszi, hogy ha itt a testében élve nem találja meg az öröklétet vagy az időtlenséget, majd a halála után megleli? Ha ruhád bepiszkolódik, mosd ki, ha elfogy a kenyered, dolgozz meg érte, s ha munkádért nem kapsz fizetséget, koldulj. Ha verseid, írásaid nem találnak olvasóra, égesd el gyorsan őket! Mi marad száz év múlva mondataidból? Milyen kérdést, milyen választ nem írtak le még előtted? Mit tudsz te jobban, mint mások? Miben vagy alázatosabb, tisztább? Lehet-e az alázatodnak emberi mércéje? Ha nem, akkor ki méri le? Jogod van-e a jólétre, gazdagságra? Egyik könyvedben megtalálod a kilencedik századi Tódzan Rjókai bölcs mondását: Törekvésed a jómód megteremtésére örökös szenvedést teremt. Életem szükségei, pénztelenségem, szakadt ruhám, kopott cipőm lehet-e annyira érvényes beszéd, mint Rjókai idézett mondata? Vagy már ez a kérdés is rejtett panasz, s így persze megerősíti, amit nem szeretek az életemben. Itt a világegyetem bősége, mondd, mi választ el tőle? Miféle minták? Milyen hiedelmek? Mivel nem élek mintaszerűen, épp ezért hallgatva is beszédes emberpéldánya vagyok (lennék) korunknak. Miért különböztetném meg magam bárkitől is, ha nincs olyan téveszmém, hogy különb vagyok? Minden kérdésem sötét árnyékot vet. Buddha, ha igaz, ezt mondta (hatévi kemény gyakorlását követően egyszer): Minden nap alkalmas a megvilágosodásra. Tehát a kellemetlen nap is jó nap (ha azzá tesszük). Mit mondok én? Mit teszek én? Páratlan nagy öröm az egység. Én Szépmező Szárnya, nem tehetek semmit. Nem áltatom magam csodákkal: történnek velem a dolgok. Páratlan nagy öröm az egység. Az udvari nagy cseresznyefa alatt nézem testem hamuját. Ki nézi hát?
