Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - Markó Béla: Minta; Összesítés (versek)
MARKÓ BÉLA MINTA Ismét kinyílt a japánbirs-bokor, és azt reméli, hogy most más lesz végre, ugyanabban a rózsaszínben égve, ugyanúgy füstöl, jajgat, fuldokol saját vérében, mintha jönne egyszer, csupán egyetlenegyszer, valami kis változás, amint a hajnali kertben felrobban újra, s összeperzsel körös-körül már mindent, a puha lángok között verebek hamuja száll szürkén erre-arra, élő pernye, mert az idén is csak szabvány szerint születik újjá, s én is már megint reménykedem, hogy hátha minta lenne. ÖSSZESÍTÉS Már meggyűlt mindenféle vágy a kertben, s előbb-utóbb majd be is teljesül, míg a tücsökzenében sorra elmerül egy-egy tücsök, és ide-oda lebben a fán a lomb, akár az ablakon a függöny, hogyha szél fúj, s látszik újra, hol szétrepedt a héj, a szilva húsa, vagy tán egy arc, bár nem olyan nagyon, csupán egy pillanatra, s a darázs a körte édes bőrén kaparász, de nem fér hozzá még, hát körbejárja, mint ami mostantól a birtoka, s jól tudja, hogy sietni nincs oka, mert hull a gyilkos fény a körtefára. 3
